Egyensúlyozó c. rovatunkban olyan lehetőségeket és kezdeményezéseket mutatunk be, melyek segítséget nyújthatnak az oktatási intézmények szereplőinek abban, hogy tegyenek mentális jóllétük érdekében.
A Velem lehet beszélgetni programról Székely Andrással, a Végeken Egészséglélektani Alapítvány elnökével beszélgettünk.
Mi hívta létre a programot?
Sokan, sok helyen megírták már, hogy a személyes kommunikáció egyrészt mennyire fontos – másrészt mennyire nehezen megy, akár az idősebbeket nézzük, akár a fiatalokat, akiknek a körében még rosszabb a helyzet. Pedig a megfelelő kommunikáció hiánya nagyon sok nehézséget okoz. Alapigazság, hogy nem tudunk nem kommunikálni, akkor pedig próbáljuk meg úgy, hogy az jó legyen nekünk és másnak is.
Én mindig szerettem beszélgetni, és furcsa volt, hányan mondják, hogy nem lehet, hogy nincs kivel, nincs hol, nincs miről. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekem ne okozott volna, sőt ne okozna gyakran még ma is nehézséget, de sosem gondolom, hogy azért, mert ne lehetne – hanem mert valamit máshogy kéne csinálni. Azt vettem észre, hogy nagyon sokszor olyan elvárások kapcsolódnak egy beszélgetéshez, amik egyrészt indokolatlanul megnehezítik a kapcsolatteremtést, másrészt azok miatt túlzottan félünk tőle. És ahogy a látszólag céltalan beszélgetések, kapcsolatok ritkulnak, úgy növekednek az elvárások, amikor mégis beszélgetünk. Ezzel szemben, ha tudunk “csak úgy” beszélgetni, akkor hamarabb vesszük észre, ha csak figyelni kell a másikra – ez pedig egy olyan tulajdonság, amit értékel idős, fiatal, férfi és nő. Ha megtanulunk elvárások, félelmek nélkül beszélgetni, barátságosabb lesz körülöttünk az egész világ.
És aztán jött a COVID. Ekkor kényszerből online felületekre kerültek át a kapcsolatok, ami sok esetben azután is megmaradt, hogy már lehetett volna személyesen kapcsolódni. Azt tapasztaljuk, hogy sok fiatal kér segítséget azzal kapcsolatban, hogy magányos, nehezen illeszkedik be, szorong társas helyzetekben, szeretne, de nem tud személyesen kapcsolódni, úgy érzi, online ez könnyebben megy, viszont azt is megéli, hogy az online kapcsolódások nem pótolják a személyeseket. Minél több kapcsolat kerül át azonban az online térbe és minél több időt töltenek online kommunikációval, annál nehezebb visszatalálni a személyes kapcsolatokhoz.
A Velem Lehet Beszélgetni program ötlete innen jött, hogy merjünk, tudjunk beszélgetni egymással szemtől szemben, csak magáért a beszélgetésért, annak öröméért. Aki részt vesz a programban, felvesz egy jelzést, kitűzőt, karszalagot – és ezzel azt jelzi, meg lehet szólítani, legalább öt percig bárkivel hajlandó beszélgetni bármiről, természetesen civilizált keretek közt. Utána, ha bármelyik fél meg akarja szakítani a beszélgetést, elköszönnek egymástól. Mint egy játék, amit akárhányszor, akárhol lehet játszani, és közben észrevétlenül megtanulunk kommunikálni, rájövünk, hogy nem is olyan ijesztő, ha például nem jut eszünkbe semmi, vagy hogy nagyon nehéz elhibázni, és ha mégis elrontjuk, akkor újra lehet kezdeni. A gyakorlással fejlődünk, felkészülünk az esetleges nehezebb helyzetekre, és ez mind magabiztosságot ad.
Így indult az ötlet, természetesen valamennyi szabályt le kellett fektetni, közben felmerültek kérdések, amikre választ kellett adni. Ezeket gyűjtöttük össze a velemlehetbeszelgetni.hu oldalon, ahol a szabályok, javaslatok, gyakran ismételt kérdések mellett lehet rendelni a kitűzőkből, karkötőkből is.
Hogyan jött létre a program iskoláknak szánt változata?
A keretrendszer összeállítása során előkerült a kiskorúak kérdése. Bár én úgy hiszem, a „veszélyes” kapcsolatokat nem egy kitűző fogja ösztönözni, de a 18 év alattiak számára valóban nem javasoljuk ezeknek a jelzéseknek a használatát szülői hozzájárulás vagy felnőtt segítség nélkül. Számukra viszont adott egy olyan, támogató és biztonságos intézményi keret – az iskola –, ahol a Velem Lehet Beszélgetni program alapgondolatát, a kapcsolódást, a kommunikáció fontosságát át lehet adni, olyan kommunikációs gyakorlatokat, játékokat lehet a kezükbe adni, ami segíti őket a mindennapi életben, és a begyakorolt készségek megmaradnak a későbbiek során is. Ma már tudjuk, hogy a másokhoz való kapcsolódás, a társas kapcsolatok mennyisége, minősége fontos szerepet játszik a lelki egészségben – pozitív hatással van például a hangulatra, a szorongás szintjére, az önbizalomra, az önértékelésre, az identitásalakulásra, a valahová tartozás érzésére és az észlelt társas támogatás mértékére is. Emellett társas helyzetekben számos olyan készség elsajátítására, gyakorlására is lehetőség adódik, amik hozzájárulnak a társas-érzelmi tanuláshoz. A társas és érzelmi készségek magasabb szintje együtt jár számos hosszútávú előnnyel (pl. párkapcsolati érettség, munkaerőpiaci beválás), azonban már jóval korábban is megjelennek a pozitív hatásai. Azok a gyerekek, akik jobbak ezen a területen, általánosságban jobb iskolai előmenetellel rendelkeznek, jobban kötődnek az iskolához, az iskolai közösséghez, valamint kevésbé veszélyeztetettek a lemorzsolódással. Maga a Velem Lehet Beszélgetni program nem újfajta gyakorlatokat ad, hanem egy módszertan, a kommunikáció módszertana a mindennapi környezetünkben.
Iskolai keretek közt eddig a Velem Lehet Beszélgetni programhoz kapcsolódva szakkört indítottunk, tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokat tartottunk, illetve egy általános iskolában már végrehajtottunk egy kéthetes „kihívást”, ahol egy kommunikációs gyakorlatokból kialakított feladatlistát végezhettek ela diákok, a szüleik és a vállalkozó kedvű pedagógusok. Az egyszerű, a korosztályokhoz igazított kommunikációs gyakorlatok végrehajtása mellett reflexiót is kértünk, ami segít a kommunikáció közben zajló külső és belső folyamatok tudatosításában, hogy észrevegyük, mivel jár egy nézés, egy dicséret, egy megszólítás, hogy milyen érdekes lehet egy új dolgot megtanítani vagy megtanulni, hogy egy másik korosztállyal is lehet találni közös témát. De tartottunk ebben a témában előadást, foglalkozást a határon túl is, Erdélyben, diákoknak, pedagógusoknak, mentálhigiénés szakembereknek, bemutattuk iskolapszichológusoknak. Rövid időn belül több iskolában is elindul a program hasonló keretek közt, és reméljük, egyre többen követik ezt a példát.
Közben az egyetemi szférábólis van érdeklődés a program elindítására, de a pontos módja, az egyetemi intézményrendszeren belüli lehetséges együttműködő partnerek meghatározása még folyamatban van – reméljük, rövidesen erről is beszámolhatunk.
Szintén készültek a Velem Lehet Beszélgetni program keretében olyan javaslatok iskolák számára, amik nemcsak a diákok, hanem a kollégák felé történő kommunikációt célozzák. Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni magunkról, holott másoknak is az tud segíteni, tanítani, aki magával is valamennyire rendben van, így nem csak az a fontos, hogy a diákokat tanítsuk meg jól kommunikálni, de magunkon is vegyük észre, amikor már beszűkültünk, és a beszélgetéseink nem adják meg azt a felüdülést, amire képesek lennének.
Milyen támogatást kaphatnak a programban az iskolák? (És kik: diákok, tantestületek? Ingyenesek a foglakozások, vagy fizetni kell értük?)
A Velem Lehet Beszélgetni program elsősorban egy módszertan, ennek megfelelően nem tartozik hozzá kötelező gyakorlatsor, végrehajtási módszertan, csak ajánlások. A program keretében óraterveket, kommunikációs gyakorlatokat, iskolában megvalósítható programötleteket szeretnénk majd közzétenni. Olyan leírást, hogy mivel jár egy iskolában az egyes programelemek megvalósítása, amiket azok az iskolák, pedagógusok, iskolapszichológusok, szociális segítők, akik fontosnak tartják a kommunikációs és társas készségek fejlesztését, az osztály vagy iskolai közösség építését, szabadon felhasználhatnak. Ezért cserébe csak annyit kérünk, hogy osszák meg velünk a tapasztalataikat, ha pedig módosítanának egy óraterven, programötleten vagy újat készítenek, azt rajtunk keresztül ők is tegyék elérhetővé.
Hogyan igényelhetnek foglalkozásokat az oktatási intézmények?
A program még a kezdeti fázisban van, de a célunk elsősorbannem az , hogy megrendelhető foglalkozásokat tartsunk, bár természetesen nem zárkózunk el ettől sem. Úgy gondoljuk, hogy ahogy a kommunikációhoz is mindenkiben ott vannak az alapok, csak nem kapunk elég lehetőséget a gyakorlásra, ugyanígy egy Velem Lehet Beszélgetni program végrehajtására is ott van a tudás az egyes iskolákban, oktatási intézményekben, csak az induláshoz, kivitelezéshez kellhet egy kis támogatás. Mi azt tudjuk nyújtani, hogy ehhez felajánljuk a segítségünket: a honlapon keresztül fel lehet venni velünk a kapcsolatot, és online konzultáció keretében ahhoz igazítva tudunk javaslatokat tenni a program iskolai bevezetéséhez, hogy mi az elképzelés (pl. témahét, osztályfoglalkozás, előadás), mik a lehetőségek egy adott iskolában. Tudunk javaslatot tenni a megvalósítás menetére, végrehajtható gyakorlatokat, iskolai programötleteket (pl. családi nap, egészség hét), vagyis a fő célunk, hogy segítsük a megvalósítást, a személyre szabást anyagokkal, design elemekkel, konzultációval, ötlettel, tapasztalattal – a megvalósítás azonban elsődlegesen az iskolák feladata. Sokszor az a nehéz, hogy nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá valamihez, ami egyébként tetszik nekünk – mi abban tudunk segíteni, máshol hogyan fogtak hozzá, milyen lépéseket kellett megtenni, és ez alapján fel tudja mérni egy iskola, egy pedagógus, egy szakember, hogy számára ez megéri a befektetett energiát. Reméljük, rövidesen ezekből minél többet letölthető formában is elérhetővé tudunk tenni a honlapunkon.
Amennyiben arra van igény, természetesen elsősorban demonstrációs jelleggel foglalkozásokat is tudunk vinni egy-egy helyszínre mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak , azonban úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy az a szemléletmód, hogy lehet és fontos kapcsolódni, illetve hogy ha eleget gyakorlunk, jobbá tudunk válni a kommunikációban, úgy adható át igazán, ha a program elemei bekerülnek az adott iskola mindennapjaiba is, szokássá, normává válnak.
Mi lehet a résztvevők legszebb reménye egy ilyen foglalkozással kapcsolatban?
Ideális esetben szokássá válik a kommunikáció, az egymásra való nyitottság, az offline kapcsolódás az intézményben. Szemléletváltás történik, jobban figyelnek rá, több alkalmat ragadnak meg rá, jobban jelen van a mindennapokban, jobban támogatják, változatos gyakorlási lehetőséget biztosítanak mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak. Nem kampányszerűen foglalkoznak vele, hanem jelen van az iskola mindennapjaiban. Az egyéni fejlődés mellett igazából az a fontos, hogy egy olyan közegben legyen a gyerek és a felnőtt is, ahol ezt az attitűdöt tapasztalja meg, ahol ez a természetes, ahol ezt értékelik, támogatják, és ezáltal gyakorolhat, ügyesedhet, hibázhat, újra próbálkozhat, magabiztosabbá válhat az egyén, összetartóbbá, odafigyelőbbé, támogatóbbá a közösség. Egy olyan világban, ahol annyi negatívumot hallanak, látnak , nagyon fontos, hogy érezzék, a közvetlen környezetükben a kapcsolódás a másik emberhez egy természetes, alapvető, mindennapos lehetőség.
Milyen tapasztalataik vannak az iskolai munkát illetően a program alkalmazásával kapcsolatban?
A programot a Szegedi Fekete Általános Iskolában egy „kihívás” formájában valósítottuk meg. A programról nemcsak az iskola, hanem a Tankerületi központ is beszámolt.
Az iskolai munka során alapvetően pozitív volt a fogadtatás. A gyerekek minden korosztályban aktívak és bevonhatóak, visszajelzéseik alapján fontosnak tartják a témát, foglalkoztatja őket, nagyon sokféleképpen tudnak hozzá kapcsolódni, nagyon nyitottan kommunikálják, hogy milyen nehézségekkel találkoznak a különböző kommunikációs helyzetekben. Külön érdemes kiemelni, hogy sok olyan gyerek érdeklődik, akiknek valamilyen okból kifejezetten nehéz a kommunikáció, pl. szorongás miatt. Mindemellett nagyon fontos, hogy legyen az iskolában valaki, aki összefogja, koordinálja a programot, aki jól ismeri, és akihez a gyerekek bizalommal fordulhatnak elakadás, nehézség esetén, hogy ez számukra tényleg egy biztonságos, támogató közegben történjen. Különösen jó, ha a szülőket is be lehet vonni a gyakorlatok végrehajtásába, hisz annál jobb, minél többen tudják a gyerekeket támogatni a közösségben.
Külön érdekesség, hogy több szülő is vitt a felnőtteknek szóló gyakorlatokból, és visszahozták, feljegyezve a tapasztalataikat, illetve a kisebb gyerekeket sok szülő nagyon aktívan támogatta a feladatok megoldásában, az élményeik, visszajelzéseik leírásában.
Az a tapasztalat, hogy nemcsak a gyerekek és a szülők, hanem sok pedagógus is kifejezetten nyitott volt a téma kapcsán, aktívan részt vettek a kezdeményezésben, motiválták diákjaikat, ők maguk is elvégezték a gyakorlatokat, illetve voltak, akik etika vagy osztályfőnöki óra keretében is foglalkoztak még a témával, bevitték oda az egyes feladatokat.
A Velem lehet beszélgetni program iskolai keretek közt történő megvalósítását a Végeken Egészséglélektani Alapítványon keresztül a Pro Filii alapítvány támogatja.
A Velem lehet beszélgetni vendégünk lesz júniusban, a ProSuli I. Mentális Egyensúly Szakmai Napján! További részletek és jelentkezés itt.
