Tarczal-Márta Edit a szegedi Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium tanára. A HiperSuli tanintézményként működő iskolában Edit matematikát és informatikát oktat mintegy száz 5-8. évfolyamos diáknak, akik minden órára lelkesen készülnek és a házi feladatot is napokkal a határidő előtt leadják. A pedagógust arról kérdeztük, hogyan használja a Telenor által indított digitális edukációs programban tanultakat, hogy érzi magát a közösségben, valamint milyen jövőt jósol a digitális oktatásnak a járvány után.
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a HiperSuli programmal?
A program indulásától kezdve, vagyis 2015 óta részt veszek a HiperSuli tevékenységeiben. Akkoriban még referencia iskolákat toboroztak, akik tableteket kaptak az oktatáshoz, illetve a program tananyagainak kidolgozásához. Én még ugyan az előző munkahelyemen keresztül ismerkedtem meg velük, de amint átkerültem a Karolinába, azonnal elkezdtem keresni a lehetőséget arra, hogy ismét csatlakozni tudjak. Abban az időszakban épp nem volt lehetőség új iskolák csatlakozására, de később megnyílt az út, így az iskola vezetőségével egyeztetve HiperSuli tanintézménnyé váltunk mi is.
Miért más a program megközelítése a hagyományos oktatáshoz képest?
Nem csupán arról van szó, hogy a HiperSulihoz csatlakozó intézmény kap néhány digitális eszközt, hogy használja belátása szerint. Komoly szakmai segítséget is kapunk ahhoz, hogy miként lehet ezeket hatékonyan és hasznosan felhasználni a tanórán. Aki csatlakozik a közösséghez, annak egy 30 órás alapképzést kell teljesítenie, amin többek közt elsajátítja ezeket a készségeket. Emellett azt is megtanulja, hogyan biztosíthat a gyerekek számára egyéni tanulási utakat oktatási programok használata segítségével, valamint hogyan helyezhet nagyobb hangsúlyt a fejlesztő értékelésre a ma elterjedt szummatívval szemben. A hagyományos oktatáshoz képest szintén különbséget jelent, hogy így szinte teljesen mindegy, hogy élő, vagy online tanórát tartunk épp.
Hogyan néz ki egy általad tartott tanóra a HiperSuli módszereivel?
A HiperSuli 30 órás tanári képzése számos olyan online oktatási program használatára megtanít, amikkel változatos foglalkozások tarthatók. Jelenléti órákon nálam mindig a házi feladat ellenőrzésével, majd ismétléssel kezdünk. Ehhez a Plickers platformot tartom a legpraktikusabbnak, különösképp, mert az iskolában csak csoportmunkához elegendő számú tablettel rendelkezünk. Ilyen formában viszont a Plickers kártyákon mindenkinél ellenőrizni tudom , hogy mit sajátított el az előző órai tananyagból. Ha van több eszközünk, akkor a Quizlet alkalmazás nyújt egyébként szakszerű segítséget ebben. Ezután ún. kooperatív csoportmunkába fogunk, amihez a Pearl Deck applikációt használjuk. Ez egy olyan interaktív prezentációs program, ami lehetővé teszi a prezentáció közben , hogy megálljak és kérdéseket tegyek fel a diákoknak, amit ők egymással csoportban megvitathatnak. Ez egyébként online oktatás során is remekül működik. Van egy másik hasznos program is, NearPod a neve. Ebbe játékokat, kvízeket, nyílt végű kérdéseket lehet integrálni, amivel nagyon jól le lehet kötni a gyerekeket. Az órákon emellett mindig van egyéni munka is, hogy differenciáltan mérni tudjam a teljesítményüket. Véleményem szerint erre a Google Űrlapok a leghatékonyabb. Az óra végén pedig általában berakok valami játékosat, legalábbis a gyerekek ezt hiszik (?), de inkább ismétlésről van szó. Ezt is általában valamilyen kvízkészítővel (Kahoot, Quizlet, Quizizz) állítom elő. Házi feladatot többnyire hagyományos módon, szorgalmit pedig valamilyen online alkalmazásban adok.
Mennyivel kell ezáltal többet készülni egy-egy órára?
Több felkészülést igényel, de így egyénenként tudom ellenőrizni a gyerekek munkáját, látom ki, hol tart, tehát ez a fáradság megtérül. Ha én órán felteszek egy kérdést és válaszol egy diák, akkor nem fogom megtudni azt, hogy a másik 23 mit gondol. Ha csoportban dolgozunk, tantermi keretek közt, legalább azt látom, hogy az adott csoport biztosan tudja, vagy nem tudja a helyes választ. Ebből a szempontból még jobb az online óra, ahol így egyénileg is megmutatja nekem a program, hogy hol van fehér folt.
Milyen visszajelzések érkeznek a gyerekektől az órákkal kapcsolatban?
Nagyon szeretik! Legtöbbször már akkor szaladnak elém, amikor még csak a terem felé tartok, elkérik a szekrénykulcsot, hogy mielőbb elővehessék a digitális eszközöket. Vigyáznak a kütyükre és gyorsan megoldják rajtuk a feladatokat. Egy friss élményem is elég beszédes ezzel kapcsolatban: az online platformon feladott leckét két nappal a leadási határidő előtt a gyerekek 95 százaléka már el is készítette.
Hogyan érintett téged személyesen, hogy tavaly olyan hirtelen kellett távoktatásra váltani?
Az eszközhasználatot ugyan ismertem, de tantermi keretek közt tanultam meg használni. Éppen ezért, először nekem is komoly fejtörést okozott az, hogy miként lehet az oktatást teljesen online formában megoldani. Ennek ellenére egy klassz kihívásnak tekintettem és rengeteg időt beleöltem abba, hogy kitaláljam, mit és hogyan fogok megoldani. Kidolgoztam egy pontrendszert, ami egyrészt a gyerekeknek is támogatást jelentett, de saját magamnak is segített eligazodni. Minden megoldott feladatra lehetett pontokat kapni, amiket a témakörök végén, kb. 3-4 hetente lezártunk és jegyekre váltottunk.
Várhatóan egyes digitális módszerek a járvány után is maradnak az oktatásban?
Véleményem szerint igen. A kollégákon tavaly azt láttam, hogy erősen ki kellett lépjenek a komfortzónájukból, hogy új módszereket és irányokat dolgozzanak ki. Aztán szeptemberben, amikor visszatértünk az iskolába, akkor arra lettem figyelmes, hogy a már megtanult módszerekből rengeteg mindent átemeltek a tantermi környezetbe. Szerintem, ha lesz rá igény és az iskolák bírják eszközökkel, akkor sok minden meg fog maradni. Nyilván, amint lehet, többen visszatérnek majd a hagyományos keretek közé, de talán a többség használja majd a már megszerzett készségeket, praktikákat, ha már annyi munkaórát beletett ezek elsajátításába. Például lehet, hogy egy kvízkészítőben akár egy órába is beletelik egy dolgozat összekészítése, ugyanakkor a befektetett munka megtérül, amint az eddig 3 órát igénylő javítás 15-20 percre csökken.
Mi a benyomásod a HiperSuli közösségéről?
Egy rendkívül emberséges közegre leltem itt. Szinte nincs olyan időpont, amikor ne kereshetném őket segítségért. Nagyon sok olyan kolléga van a közösségben, akik különösen segítőkészek és szakmailag sokat lehet tőlük tanulni. Ugyanígy, nemcsak szellemi, de pályázati lehetőségeken keresztül eszköztámogatásra is számíthatunk a HiperSulitól. Jelenleg épp egy általuk támogatott LEGO-robotépítő verseny hazai fordulóin versenyzünk, amihez minden szükséges kelléket ingyenesen kaptunk meg, de szintén pályázat útján jutottunk ún. Micro:bit eszközökhöz (kisméretű, programozható panel gyerekek részére) is. Ami viszont a legszuperebb, hogy nemcsak az eszközökhöz jutunk hozzá, hanem a program szakmai vezetőjétől, Koren Balázstól, vagy épp az ARM nevű cég továbbképzésén ezek használatát is elsajátítjuk. Nagyon lényeges az a szakmai támogatás, amit itt kapunk, és amilyen gyorsan megkapjuk. Tavaly, amikor péntek este bejelentették, hogy a következő hét hétfőtől online oktatás lesz, a HiperSuli szakmai csapata az egész hétvégét átdolgozta, és egy komplett segédletet rakott össze azok számára, akik nem tudták, hogyan fogjanak bele az előttük álló kihívásba.
Miért érdemes csatlakozni a HiperSulihoz?
Mindenképpen a támogató, emberséges légkör miatt ajánlom a HiperSulit. Emellett a 30 órás tanári képzés is rendkívül hasznos, még nekem is tudott újat mutatni annak idején, pedig ismertem már az alkalmazások egy jó részét. Emellett azt látom, hogy a program a tanárok és a diákok mellett a szülők felé is nyit, erre jó példa a biztonságos internetezést támogató videósorozat, a TudatosNet. Ezek egy részét magam is továbbítani szoktam a szülőknek, ahonnan egyébként pozitív visszajelzések érkeznek azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek milyen felkészülten mozognak azokon az online platformokon, amiket többnyire ők is használnak a munkájukhoz. Ezek a készségek pedig később nagy hasznára lesznek a fiataloknak, amikor kikerülnek az iskolából.
