A ProSuli nagykövet program 2023 szeptemberében indult azzal a céllal, hogy minél többekhez eljussunk és hatékonyan elterjesszük a digitális oktatási módszertanokat Magyarországon. Abban hiszünk, hogy a ProSuli akkor érheti el célját, ha tagjai aktívak, segítik egymást és elfogadják a másoktól érkező segítséget. Öt tapasztalt és lelkes pedagógus kollégát kértünk fel arra, hogy szakértelmükkel országszerte segítsenek tanártársaiknak és iskoláknak elsajátítani a digitális készségeket. Ötrészes interjúsorozatunk első részében bemutatjuk Varga Krisztinát, aki Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád-Csanád, Békés és Bács-Kiskun vármegyékben nyújt e téren támogatást.
Mikor kerültél kapcsolatba a ProSulival?
A pilot program után, 2015-ben kerültünk be az akkor még HiperSuli néven futó oktatási programba. Az öt első iskola egyike volt a zsombói iskola, ahol én is tanítok. A lelkesedésem óriási volt. Gyorsan észrevették – és én is úgy éreztem –, hogy ebben a programban jobban ki tudok teljesedni. A későbbiekben részt vehettem, sőt nevet is adhattam a biztonságos internethasználattal foglalkozó TudatosNet videósorozatnak , majd az akkori iskolai koordinátor távozásával esett rám a programot vezetők választása, így vettem át ezt a pozíciót az iskolák látogatásával együtt.
Miért találtad vonzónak a programot?
Leginkább azért, mert akkortájt egy olyan időszakot éltünk, illetve egy olyan időszakon voltunk túl, amely több pályázati periódust zárt. A pályázatok számos újítást hoztak az iskolában mind módszertanilag, mind az eszközök tekintetében. Ugyanakkor sok elvárás volt az iskolákkal szemben, ami inkább megakasztotta azt a módszertani megújulást, amit egyébként ezek a remek kiinduló eszközök támogatni tudtak volna. Mindezek után felüdülésként hatott rám a ProSuli program megjelenése. Tableteket kaptunk, s emellé hatalmas szabadságot: kezdjük el használni ezeket az eszközöket, osszuk meg egymással a tapasztalatainkat. A fő cél az volt, hogy mindenki a saját tempójában és idejének függvényében, de fejlődjön. Én ekkor éreztem azt, hogy ez az én utam, mert szeretnék fejlődni, de nyomasztóan hatottak rám azok a pályázati adminisztratív kötelezettségek, amik a kreativitástól, a kísérletezéstől vették el az időt és az energiát. Ugyanakkor a ProSuliban volt lehetőség kitekinteni: mi történik más iskolákban, hogyan építik be az új eszközt a munkába; ráadásul a programhoz kapcsolódó kutatás is számtalan új impulzust adott. Ami viszont leginkább hatott a belső motivációmra, az a bizalom : bennem, mint pedagógusban és felelős szakemberben megbíznak, támogatják a fejlődésemet és azt, hogy a magam tempójában haladjak ezen az úton. Számomra ez a szemlélet volt az, amire szükségem volt a valódi megújuláshoz.
A diákjaidat sikerül jobban bevonni a tanórába, jobban motiválni a digitális oktatási eszközökkel, módszertanokkal?
A programban az ELTE-vel közösen végeztek egy kutatást, különböző kérdőívekkel, illetve fókuszcsoportos beszélgetésekkel. Azt vizsgálták, hogy a digitális eszközök – jelen esetben a tabletek használata – hogyan hatott a tanulók motivációjára, változott-e az eszközhasználatuk, s nem utolsó sorban a tudásuk. Menet közben már átvettem a ProSuli koordinátori feladatot, így magam is elbeszélgettem az iskolákban tanító pedagógusokkal, ami segített, hogy szélesebb rálátásom legyen a tapasztalatokra.
Manapság felmerülhet egy pedagógusban , hogy eljutottunk oda, hogy nem igazán lehet a gyerekeket digitális eszközök nélkül motiválni. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy alapvetően nehezebb most motiválni őket: míg régen elég volt megvillantani az eszközöket ahhoz, hogy tátva maradjon a szájuk, ez ma már korántsem elég. A többség számára elérhető közelségben van valamilyen eszköz, ennél már sokkal többet kell mutatni egy tanórán; feladatot, kihívást kell adni a gyerekeknek, amikor egy ilyen eszközt adunk nekik. Egyébként pont ez a cél: olyan érdekes tevékenységhez használni ezeket az eszközöket, ami leköti és foglalkoztatja a gyermeket. A nehézség náluk is az, ami többnyire nálunk, felnőtteknél: ha előttem van egy eszköz, le tudjak tenni arról, hogy a saját érdeklődési körömet helyezem előtérbe, ami végül elviszi a figyelmet a munkáról. Nehéz a fókusz megtartása, megtanítani a diákoknak, hogy amikor feladatom van, előttem az eszköz, akkor ezt arra kell használnom, hogy megoldjam a kapott feladatot. Én ebben látom most a kihívást. Az elvitathatatlan, hogy sok esetben megkönnyíti, hatékonyabbá és változatosabbá teszi a munkát, több lehetőséget ad, ami nem csak a tanulókat, de engem, pedagógust is motivál.
Hogyan épül fel nálad egy tanóra ebben a formában?
Én angolt, franciát és digitális kultúrát tanítok. Digitális kultúra órán használunk eszközöket a leginkább. A feladatokat és az óra teljes menetét a Google Tanteremben teszem közzé, így a hiányzók is nyomon követhetik a haladást. Ezeken az órákon szoktam azzal kísérletezni, miként lehet megtanítani a fókusztartást, az önállóságot, az együttműködést, igényes és pontos munkavégzést akkor, amikor jelen vannak az eszközök is. Ezért nagyon gyakori a projektmunka. Itt – mintegy facilitátorként – lehetőségem van jobban megfigyelni, hogyan dolgoznak, gondolkodnak, oldanak meg technikai vagy személyközi nehézségeket, mikor fordulnak segítségért egymáshoz, és mikor hozzám.
A nyelvórák esetében heti egy tanórát tartunk gépteremben, a többi óra hagyományos tanteremben zajlik. Ezeket az órákat is a Google Tanteremben készítem elő, ennek mentén folyik az órai munka. A nyolcadikos csoport használhatja a saját telefonját az angolteremben, ha szükségét érzi a munka során (szótanulás, keresés, nyelvtani gyakorlás, egyeztetés a hiányzó tanulópárjukkal). A géptermi órán koncentráltan igyekszem megmutatni, hogyan használható az eszköz tanulásra. Az óra elején ismétlünk a Quizalize vagy a Quizlet Live segítségével. Az osztályterem kiterjeszthetővé vált: közel 10 éve nem használunk szótárfüzetet, a gyerekek a Quizlet segítségével tanulják a szavakat, az otthoni tanulásukat pedig pontokra válthatják. Időkitöltő feladatokat a Liveworksheets oldalon kapnak, a nyelvtani feladatokat is online gyakoroljuk ilyenkor. Ez nagyban megkönnyíti a differenciálást, hisz van, aki minden különösebb segítség nélkül tud haladni, míg másoknak több támogatás vagy idő kell. Ezt eszközök nélkül sokkal nehezebben valósítottam meg korábban. A géptermi órákon jelen van még a megosztott dokumentumokon folytatott munka is. Így dolgozzák ki például ötödik osztálytól a helyi angolvizsga tételeit, amit könnyebben tudok így nyomon követni, javítani. Ezek után a Canva vagy a Gitmind oldalon gondolattérképet készítenek hozzá, majd a nyomtatás és laminálás már önálló feladat. Általában megmutatom annak a tanulónak, aki a leggyorsabban végez egy munkafolyamattal, hogyan kell nyomtatni, laminálni, utána pedig egymást segítik, nem kell rám várniuk.
Sok olyan helyzetet is előkészítünk órákon, ami iskolán kívüli tevékenység formájában valósul meg: a tanulók Meet-megbeszéléseken készülnek a feleletekre, vizsgára, esetleg mentorálják diáktársaikat, önállóan készítenek a tanulást segítő feladatokat, játékokat vagy épp a farsangi buli zenekérő weboldalát.
Azt hiszem, a legfontosabb a szemléletformálás: megmutatni, hogy a tanulás érdekessé és könnyebbé tehető ezekkel az eszközökkel. Meggyőződésem, hogy végső soron így lehet eljutni a tanulók belső motivációjához.
Hogyan lettél a ProSuli digitális oktatási nagykövete, miért vállaltad el?
Amikor még öt iskolával működtünk együtt, hatalmas hangsúlyt fektettünk a személyes, élő kapcsolatok ápolására. Rendszeresen ellátogattunk az intézményekbe, órákat látogattunk, igazi mentori segítséget tudtunk nyújtani az ottani kollégáknak, figyelemmel tudtuk kísérni és támogatni tudtuk őket ebben az átállásban és a fejlődésben. Most már bőven száz felett van az iskoláink száma, ezért Koren Balázs szakmai vezetővel nem áll módunkban minden iskolát rendszeresen meglátogatni. A ProSuliban hisszük: fontos a személyes kapcsolódás, ettől az eszköz sem veheti el az időt; szükség van arra, hogy a kollégák beszélgessenek, tudjunk róla, mi zajlik az iskoláinkban. Szerettük volna visszahozni valamelyest ennek a lehetőségét, ekkor merült fel a nagyköveti program gondolata. Azt reméljük, hogy a nagykövetek ki tudnak alakítani egy élőbb kapcsolatot a régiók iskoláival. A ProSuli csapat tagja vagyok lényegében a kezdetek óta, ez idáig sok olyan feladatot is végeztem, ami jelenleg már nagyköveti teendő. Jómagam a délkelet-magyarországi régió, négy vármegye nagykövete vagyok, így első kézből látom és tapasztalom a nagyköveti program alakulását, lehetőségeit, nehézségeit, ezzel segítve a ProSuli projektcsapatát a további lépések kidolgozásában.
Van-e ebben a szerepben célkitűzésed a jövőre nézve?
Három területre fókuszálok ebben a szerepben. Elsőként szeretném feltérképezni, hogy a hozzám tartozó iskoláknak és pedagógusoknak mi az erősségük, miben lehetnének ők más intézmények segítségére. Másodsorban célom, hogy a régióban élénkebbé váljanak a kapcsolódások, a szakmai párbeszéd, a tapasztalatcsere és a tudásépítés. Végül, szívesen tevékenykedek a mentális jóllét vonatkozásában is: szeretném megtudni, hogy vannak a pedagógusok, hogy érzik magukat, igény szerint pedig támogatást nyújtani e téren is.
Van-e már tapasztalatod a fogadóórákon keresztül (sokan kérnek-e tőled segítséget, ha igen, miben kérnek támogatást legfőképp, stb.)?
A korábbi évek tapasztalata is azt támasztja alá, hogy egy-egy fogadóóra sikerének a kulcsa az értő figyelem és az adaptivitás. A kollégák sokszor érkeznek konkrét kérdésekkel, mert megakadtak, újítani szeretnének. Megesik, hogy csak érdeklődnek, érdemi beszélgetés csak később alakul ki. Arra is volt példa, hogy a szakmai párbeszéd érzelmi támogató beszélgetéssé alakult, mert nyilvánvaló volt: erre lenne most leginkább szüksége a kollégának, hogy újra energiához jusson.
Véleményed szerint mi a digitális oktatás jövője, vagy milyen irányban kellene rövid távon változtatni a jelenleg használt, főképp hagyományos módszertanon?
Sokat foglalkoztat ez a kérdés az utóbbi években. Egyszerre kell az ismeretlen és kiszámíthatatlan jövő felé vinnünk a gyerekeket, miközben meg kell alapoznunk fontos készségeket, képességeket és nem utolsó sorban el nem évülő emberi értékeket. Úgy érzem, egy nagyobb volumenű váltás időszakát éljük, aminek nem igazán megjósolható a kimenetele. Rövid távon a nyitottság és a kísérletezés lehet célravezető, ugyanakkor a folyamatos önreflexió és szakmai párbeszéd is sokat tehetne azért, hogy jól kormányozzuk ezt a hajót. A digitális oktatás már része az iskolai és az iskolán kívüli életünknek, ami óhatatlanul magával hozza majd az oktatás átalakulását, és szép lassan esetleg a hagyományosan alkalmazott módszerek felülírását. Az én receptem erre az átmeneti időszakra az, hogy csak kicsiben gondolkodom: néhány évre tekintek előre, figyelem a jelen helyzetet és az aktuális oktatási trendeket, majd az adott ismereteimnek megfelelően alakítom az oktató-nevelő munkámat.
Varga Krisztina minden héten szerdán 19:00-20:00 között fogadóórát tart a következő térségek iskoláiból érdeklődő pedagógusoknak: Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád-Csanád, Békés és Bács-Kiskun vármegye. A találkozóba az alábbi gombra kattintva lehet bekapcsolódni:
