A ProSuli nagykövet program 2023 szeptemberében indult azzal a céllal, hogy minél többekhez eljussunk és hatékonyan elterjesszük a digitális oktatási módszertanokat Magyarországon. Abban hiszünk, hogy a ProSuli akkor érheti el célját, ha tagjai aktívak, segítik egymást és elfogadják a másoktól érkező segítséget. Öt tapasztalt és lelkes pedagógus kollégát kértünk fel arra, hogy szakértelmükkel országszerte segítsenek tanártársaiknak és iskoláknak elsajátítani a digitális készségeket. Ötrészes interjúsorozatunk harmadik részében bemutatjuk Dancs Gábort, aki Budapesten és Pest vármegyében nyújt e téren támogatást.
Mikor kerültél kapcsolatba a ProSulival?
Én már a HiperSulival is kapcsolatban voltam korábban, illetve a Magyar Digitális Oktatásért Egyesületben (MDOE) is dolgozom. Amikor a ProSuli program nagyköveti kampányában részt vállalt az MDOE, akkor ezzel párhuzamosan engem is felkerestek , hogy vállalnék-e nagyköveti feladatot. Koren Balázs, a program szakmai vezetője hívott fel, elmondta, hogy miről van szó, mik a célkitűzések. Mindig vannak újabb és újabb kihívások, de ezeket igyekszünk együtt megoldani és tanulni belőlük. Eleve az a fókusz, hogy a résztvevők tudásmegosztását próbáljuk segíteni. Online régiós megbeszéléseket tartunk ; én a közép-magyarországi terület nagykövete vagyok.
Miért találtad vonzónak a programot?
Hivatásom szerint középiskolai tanár vagyok, matematikát és földrajzot tanítok. Valóban sok mindent tudunk a digitális oktatásról, amit kényszerből még jobban elsajátítottunk az elmúlt években a járványhelyzet és a távoktatás miatt. Egyik napról a másikra csöppentünk bele egy olyan világba, ahol muszáj volt az oktatásnak egy jó részét digitális platformokra átvinni. Megdöbbentő volt látni, hogy egyes kollégák, korosztálytól függetlenül, milyen jól elsajátítják ezeknek a használatát. Másoknak ez nagyobb nehézséget okozott. A mi iskolánkban is voltak nem feltétlenül előnyös megoldások; döntéseket kellett hozni például a platformválasztással kapcsolatban. Végül a Google mellett döntöttünk, azonban ezt kevésbé tudtuk – és ezt általánosságban is tapasztalom – érvekkel alátámasztani.
Mindenki abban és úgy fejlődik, ahogy éppen tud, valójában teljesen rendszertelenül, nemcsak a technikai tudás kapcsán, hanem főleg módszertani szempontból. A digitális oktatási metódusokat nagyon szeretem alkalmazni, és szívesen beszélgetek is ezekről formális és informális helyzetekben is. Van miről beszélgetni, és azt gondolom, hogy ebben a témában mások számára is hasznos tudást és tapasztalatot szereztem az évek alatt, ezért nagyon szívesen segítek azoknak, akiknek esetleg kérdésük van ezzel kapcsolatban vagy bizonytalanok. A ProSuli erre remek lehetőséget kínál.
A diákokat sikerül jobban bevonni a tanórába, jobban motiválni a digitális oktatási eszközökkel, módszertanokkal?
Ez egyszerre egy nagyon egyszerű, és közben rettenetesen bonyolult kérdés. Órai környezetben is minden csoda három napig tart, tehát amikor először beviszünk digitális eszközöket, egy-egy interaktív applikációt, először örülnek neki a gyerekek. Viszont amikor ez megszokott részévé válik a hétköznapoknak, akkor onnantól kezdve ugyanolyan, mint bármi más, mint egy füzet vagy egy könyv. Végső soron a digitális eszközök ugyanúgy oktatási, technikai segédanyagok, mint a többi „hagyományos” eszköz.
Emlékszem, amikor gyerekkoromban behozták a terembe az első írásvetítőt. Majd egy tévét videóval, és akkor tudtuk, ez most másmilyen óra lesz. A korszerű digitális eszközök ma ugyanezt a hatást váltják ki a gyerekekből. Viszont az online oktatás más terület. Ez kifejezetten hátráltató tényező is lehet. Ugyanis az eleve motivált gyerekeknek mindegy, milyen platformon folyik az oktatás, azoknak a diákoknak pedig, akiket kevésbé érdekel az óra, sokkal nehezebb fenntartani az érdeklődését. Az online oktatásban hiányzik a metakommunikáció, kevésbé látom, hogy ment az óra , unalmas-e, értik-e az anyagot és a többi.
Általában az erősen grafikus, nagyon interaktív alkalmazásokat helyezem előtérbe. Egyszerűen azért, mert ezeket szeretik a gyerekek, így általában a hangulatot is könnyebben fel lehet oldani – ennek biztosan a generációs különbségekhez is van köze . A diákoknak persze egy online és papír alapú teszt is ugyanolyan nagy stresszt jelent, ez feltétlenül hangsúlyozni kell. A játékos alkalmazásokkal jobban lehet motiválni. Például a Kahoot nagyon népszerűvé vált Magyarországon is az utóbbi években, viszont a tanárnak nagyon óvatosnak kell lennie abban a tekintetben, hogy milyen alkalmazást mikor, milyen céllal használ. Aki például Kahoot segítségével akar értékelni, tévúton jár, hiszen ott a gyorsaság is számít, így az eredmény, az értékelés fals lehet.
Arról nem is beszélve, hogy nem mindenkinek áll rendelkezésére stabil szélessávú internetkapcsolat, sokszor voltak a távoktatás során csatlakozási problémák. Az, hogy ismét személyesen oktathatunk, jó alkalom arra, hogy akár a gyerekekkel is beszéljünk a kihívásokról; a ProSuli fórumbeszélgetéseken ez szinte mindig előkerül. Kifejezetten gazdag tapasztalatcserére adhat lehetőséget.
Hogyan épül fel egy tanóra ebben a formában?
Földrajzórán a legnagyobb örömünket az interaktív térképekben találjuk, akár olyan minimális szinten, mint egy Google térkép, amin szinte semmilyen tematikus elemet nem lehet bemutatni, de a gyerek földrajzi térben való tájékozódását egyértelműen segíteni tudja. Nagyon régóta nem használok már fali térképeket. Egyrészt mert nagyon drágák, másrészt nincs rájuk szükség. Földrajzból olyan videókat, oktatóanyagokat, interaktív térképeket lehet használni, amelyek korábban nem léteztek. A matek egy kicsit nehezebb, mert például az egyenletek tanításánál nem feltétlenül szükségesek a digitális eszközök, de például függvények, geometria, valószínűségszámítás tanításánál rendkívül hasznosak lehetnek. A digitális elemeknek ugyanúgy meg kell találni a helyét a tanórákon, mint bármilyen hagyományos eszköznek. Összességében viszont úgy gondolom, ma már nemcsak szükségesek, hanem nélkülözhetetlenek is a digitális eszközök a tanításban, de a konkrét órai alkalmazást pontosan, óraspecifikusan kell megtervezni.
Véleményed szerint mi a digitális oktatás jövője, vagy milyen irányban kellene rövid távon változtatni a jelenleg használt, főképp hagyományos módszertanon?
A korábbi gondolataimhoz tudok visszakapcsolni: meg kell találni az eszköz helyét. Vannak olyan szituációk, amelyekben a hagyományos módszerek többet nyújtanak, de ki lehet őket egészíteni. A kézírás tanításnak, vagy a fejben számolásnak olyan transzfer hatása van, amit elvesztenénk – fontos, hogy a diákok grammatikája, absztrakciós képessége is fejlődjön. Nem tudjuk pontosan, hogy mit veszítenénk azzal, ha a manuális képességeket nem treníroznánk.
Pontosan meg kell határozni, hogy egy adott órához az eszköz jó vagy nem jó, hatékony vagy sem. Az iskolák hatalmas anyagi befektetéssel fejlesztik a digitális eszközparkjukat, már emiatt is elvárható, hogy a lehető leghatékonyabb módon használjuk azt. Egyensúlynak kell lennie, és el kell fogadni, hogy egy eszköz rendelkezésünkre áll, és használni lehet, sőt, kell.
Van-e már tapasztalatod a fogadóórákon keresztül (sokan kérnek-e tőled segítséget, ha igen, miben kérnek támogatást legfőképp stb.)?
Vannak gyerekek, akik nagyon fogékonyak a digitális eszközökre, ők azt fogják mondani, hogy fantasztikus élményben volt részük; és vannak gyerekek, akik jobban szeretik az analóg módszereket, de hozzájuk is meg kell próbálnunk közelebb vinni a digitálisakat. Én például minden dolgozatot papír alapon és digitális formában is beviszek a gyerekeknek; a tapasztalat az, hogy a csoport fele ezt, a másik fele azt választja. A szülőknél is hasonló a helyzet, tehát van, akinek nehézséget okoz például egy igazolást a Krétában, elektronikus formában elküldeni. Az információ áramlásában a digitális forma nagyon sokat segít, mindent azonnal meg tudunk osztani a szülőkkel és a gyerekekkel. Összességében azt gondolom, hogy pozitívak a visszajelzések.
Hogyan lettél a ProSuli digitális oktatási nagykövete, miért vállaltad el?
Dolgoztam az ELTE-n tanító és óvóképző karon, tehát óvodapedagógusokat és tanítókat is képeztem. Ismerek számos korosztályt, átlátom a tanítási folyamatot az óvodától az egyetemig. Mivel a nagyköveteknek feladatuk, hogy mindenféle iskolatípusban, a jövő pedagógusaival tudjanak kommunikálni, ezért bízom benne, hogy alkalmas vagyok erre a feladatra.
Van-e ebben a szerepben célkitűzésed a jövőre nézve?
Maga a Yettel is nagyon sok pedagógussal került kapcsolatba a képzések során; a ProSuli programnak az lenne a legpozitívabb kimenetele, hogy ezt a sok ezer tanárt egy tudásmegosztó körbe tudjuk bevonni. Egy ilyen, egymást segítő közösségben nekünk nagyköveteknek a legfontosabb feladatunk a közvetítés, a moderálás. Szeretnénk, hogy a hozzánk jelentkező kollégák úgy álljanak fel a beszélgetésből, hogy azt gondolják, hasznosan töltötték el azt az órát, amikor egymással beszélgettünk. Azt szeretnénk, ha ezek a közösségek egy idő után önjáróvá válnának, melyek akár nélkülünk is tovább tudnak működni.
Dancs Gábor minden héten csütörtökön 17:30-18:30 között fogadóórát tart a következő térségek iskoláiból érdeklődő pedagógusoknak: Budapest és Pest vármegye. A találkozóba az alábbi gombra kattintva lehet bekapcsolódni:
