Mit él át a gyermekünk krízishelyzetben?
Háromrészes cikksorozatunkban Áhli Mariann, coach segítségével járjuk körbe a gyermekek mentális egészségének témáját a karantén időszakában, olyan kérdésekre keresve a választ, mint hogy mit is élnek át most a különböző korú gyerekek, mit tehetünk szülőként és pedagógusként a helyzet oldására, illetve saját magunk mentális egészségének megőrzése érdekében. Azaz, hogyan legyünk úrrá a látszólagos káoszon?
Március 16-án, 7 hete kényszerültünk otthoni tanulásra, munkára. Ekkor fordult meg velünk a világ.
A szervezetünk minden jelentős változás során stresszt él át. A krízis helyzetekre általában jellemző, hogy kezdetben teljesen kontrollvesztettnek érezzük magunkat, beszűkül a tudatunk, a kilátástalanság és tehetetlenség hirtelen szélsőséges érzések formájában nyilatkoznak meg, úrrá lesz rajtunk a szorongás. A koronavírus és karantén okozta krízis esetében sincs ez másképp. A felnőttek jellemzően lassabban, míg a gyerekek gyorsabban alkalmazkodnak a változáshoz, azonban jó hír, hogy ellenálló képességünk alapértelmezett módunk, azaz mindenkiben kialakul.
Mariann szerint elengedhetetlen lépése a krízishelyzettel való megküzdésnek, hogy elfogadjuk a saját magunkon tapasztalt magatartásbeli és érzelmi változásokat. Természetesen tehetünk, tennünk kell az ellen, hogy a bezártság és bizonytalanság nyomasztása felemésszen minket, ugyanakkor lényeges, hogy tudjuk, amin érzelmileg keresztülmegyünk az a krízis sajátja, velejárója. Számtalan olyan tényező van, amit a legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem vagyunk képesek befolyásolni, így érdemes inkább olyan dolgokra koncentrálni, amire van befolyásunk.
Ez azért is különösen lényeges momentum, mert a gyermekek szorongási szintjét jelentősen befolyásolja, meghatározza a szülő által közvetített érzelem. Mivel az ő életükben a szülők jelentik a biztonság forrását, szerepmodellként és példaként tekintenek rájuk, így, ha azt tapasztalják, hogy a szülőjük szorong, kétségbeesett és bizonytalan, ők is épp ezeket az érzéseket fogják felvenni.
Az egzisztenciális bizonytalanság, a félelem a betegségtől, a bezártság, a megváltozott rutin és a rengeteg új feladat, ami egyszerre szakad a szülők nyakába, temperamentumtól függően a legkülönfélébb reakciókat válthatja ki, amelynek kezelése mindenkitől új megküzdési módok és készségek kialakítását kívánja. Fontos, hogy ebben az állapotban is törekedjünk arra, hogy gyermekünk a kialakult helyzet életkorának megfelelő ismerete mellett is úgy érezze, otthon, a szülője mellett biztonságban lehet és nyíltan beszélhet a saját aggodalmairól, félelmeiről. Legyünk elérhetőek a gyermek számára, fokozottan mutassuk ki a törődésünket, szeretetünket felé
De hogyan is változnak korcsoportonként a krízisre adott válaszok?
Iskoláskorban, azaz a 6-12 éves korosztályt elsősorban a felborult napirend, az iskolai kapcsolatok hiánya teszi feszültté. A megváltozott helyzet jellemzően ingerlékenységet, hisztit, agresszív viselkedést, fokozott ragaszkodást vált ki bennük. Az emocionális reakciókon túl fizikai változásokat is érezhetnek, például fejfájást, hasfájást, de alvási nehézségek is felléphetnek, gyakoribbá válnak a rémálmok. Gyakran távolodnak el kortársaiktól ebben az időszakban, különösen igénylik a szülő figyelmét, aki sokszor tapasztalhat iskoláskorú gyermekén feledékenységet.
A serdülők, azaz 13-16 éves gyerekek is egészen hasonlóan reagálnak a krízisre, mint fiatalabb társaik. Számukra elsősorban a társas-, és párkapcsolatok hiánya, valamint a tanulás okoznak kihívást. Rájuk is jellemzőek lehetnek a fizikai tünetek, az alvásban és étvágyban megmutatkozó változások. A szülők azt tapasztalhatják, hogy serdülőkorú gyermekük elutasító, fásult, sok esetben elzárkózik a kortársaktól és a szerettektől, befelé fordul.
Mennyi és milyen információt osszunk meg a gyerekkel?
Sok szülő számára jelenthet dilemmát, hogy mégis mit mondjon el gyermekének a karantén okairól. Mikor tesz jobbat, ha rendszeresen tájékoztatja gyermekét a környezet változásairól, vagy ha csak a legszükségesebbeket osztja meg vele?
Mariann szerint először is fontos tisztázni, hogy mit tud a gyerek magától is, azaz miről olvasott már, mit hallott a társaitól, tévéből, internetről. Ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassuk a helyzet körülményeiről, látnunk kell, hogy milyen kép él benne a vírus és a karantén kapcsán, ezt szükséges aztán tovább formálni, a félreértéseket elsimítani és a meglévő információkat racionális mederbe terelni. Türelmesen és őszintén beszéljünk gyermekünkkel, tegyük lehetővé számára, hogy kifejezze az aggodalmait, félelmeit. Semmiképp ne bagatellizáljuk a helyzetet, de ne is akarjunk minden részletet megvitatni. Ez utóbbi persze sokban függ az életkortól is, egészen más igaz a kisebb gyermekek esetén, mint a nagyobbaknál.
Amit azonban minden korcsoport esetében érdemes szem előtt tartani, az gyermekünk információgyűjtésének szűrése. Figyeljünk rá, hogy megfelelő helyről és mértékben tájékozódjon, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy amit olvas, hall, az nem minden esetben valós, ezzel is megakadályozhatjuk a félelmek és szorongás eluralkodását. Az idősebb korosztály esetében, ahol a közösségi média már jelentős szerepet játszik a mindennapokban, érdemes limitálni ezen felületek fogyasztását, hiszen az sincs jó hatással, ha a gyerek folyamatosan ezzel a témával találja magát szemben.
A legfontosabb azonban továbbra is az, hogy biztosítjuk gyermekünket, kortól függetlenül, hogy bármikor fordulhat hozzánk, minden általa megismert információ kapcsán elmondhatja a véleményét, kikérheti a szülőjét, megélheti az érzéseit, legyenek azok pozitívak vagy negatívak.
Cikksorozatunk következő részében arra igyekszünk választ adni Áhli Mariann közreműködésével, hogy mik szükségesek a gyermek biztonságérzetének megtartásához, mik a lelki egyensúly alapvető feltételei, milyen praktikus tanácsokat érdemes megfogadni azok eléréséhez.
Hírlevélre fel! Ha szülőként vagy pedagógusként, akár mindkét szemszögből szeretnél belelátni a digitális oktatás fortélyaiba, érdekel szakértőink véleménye és a veled hasonló cipőben járó emberek tippjei, iratkozz fel HiperSuli hírlevelünkre itt.
