Rettegés a matekórán
„Igazi rutinos versenyző Radnai Ildikó, akinek matematika és informatika órájára kéredzkedtem be az év végi hajrá közepén. Hogy, mit csinálok? különleges megbízást teljesítettem az elmúlt hónapban, különféle iskolák óráira “ültem” be, és megírtam a szubjektív tapasztalataimat. Beszélgettem a tanárokkal és diákokkal egyaránt. Jártam már kicsi vidéki iskolában, a Mozgásjavító intézetben, most pedig a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumba látogattam el.” Zimre Zsuzsa újságíró személyes kémkedése, felnőttként a HiperSuli online óráin járva, koronavírus idején.
A tanárnő tartja a 11-esek matekóráját is, de már a tantárgy nevére is összeszorul a gyomrom. Én voltam ugyanis a klasszikus humán beállítottságú diák, aki a megváltó kettesben reménykedett anno. Mindenkit megnyugtatok, meglett, igaz az alsó határt súroltam.
Így maradnak a 8-osok, matekórával –azt még értem tán – és mellé csapok még egy informatikát, ahol épp prezentációs felelések zajlanak. Mindenkinek kellett egy anyáknapi képeslapot készítenie, és annak folyamatát prezentálnia. Ez persze igen meglepően hangozhat, prezentálni ritkán szoktak a diákok, inkább a feleltetés és a dolgozat dívik, de Ildikó évek óta készíti fel erre a gyerekeket, így számukra az teljesen természetes, csak én hökkenek meg egy pillanatra. A megszokott módon csendben lapulok a Teams egyik sarkában, Ildikó kér erre, de az óra végére biztosan lebukom. Egy csengő hang érdeklődik, ki az a Zsuzsa? Ildikó elmeséli ki vagyok és mit csinálok az órájukon, én pedig kérésére mondok egy-két gondolatot a látottakról. Itt sem látom a gyerekeket, de ehhez már kezdek hozzászokni. Szerencsére az informatikán megosztott képernyővel prezentálnak az ifjak, bemutatván, hogy készítették el a munkájukat, hogyan használták a számomra még ismeretlen képszerkesztő programot, és hogy jutottak el a megoldásig. A családi fotókból montázsok készültek, melybe látszik, hogy sok energiát fektettek, eltüntetett hátterek, feliratok, grafikák díszítik az alkotásokat. Nagyon megérint, hogy minden előadás végén elmondják az osztálytársak miért is volt jó, amit a készítő csinált, mi tetszett különösen a másik munkájában. Úgy tűnik, ők ehhez hozzá vannak szokva, engem meglep ez az önbizalmat növelő pedagógiai módszer, vélhetően azért, mert az általam ismert poroszos rendszerben ez elképzelhetetlen volt. Csakúgy, mint az egész óra, amin nem rettegni kell, hogy melyik névnél csapja fel a tanár a naplót, hogy feleltessen, hanem életszerű feladatot kell megoldani, amivel minden bizonnyal jóval többször találkoznak majd az életben, mint a vérengzős módszerrel.
„Az első két hét jeges iszonyat volt” meséli nekem Radnai, amikor arról kérdezem, hogy ment az átállás. A napi 8-10 óra agyalás a gép előtt nála is megvolt, annak ellenére, hogy osztályaiban évek óta használja a digitális oktatást, informatika tanárként otthonosan mozog az online térben. A tanárnő annyira benne van a dologban, hogy a Geomatech névre keresztelt digitális – ígérem, igyekszem kevesebb alkalommal leírni a digitális szót – tananyagegységek fejlesztésében is részt vett. A rendszer nevével ellentétben nemcsak a matematikában, hanem a természettudományos tárgyak mindegyikében segítséget tud nyújtani. De perceken belül interaktív tankönyveket is ajánl, melyek ingyenesen elérhetőek a vírus miatt. Csak kapkodom a fejem, amikor a Matekingről mesél, amelynek segítségével még én is felfognám a matekot, bár ezzel kapcsolatban azért vannak kételyeim.
Ő rutinosan irat Formsban miniteszteket, bár ez sem a járvány következménye, az iskola felé tömegközlekedve, pont összerakta a számonkérést. Közben meredten bámulom a képernyőt, Ildikó mutat nekem néhány egyenletet: Milyen előjelű a ngyök[(-121)/(-64)]-ngyök(121/16), vagy mivel egyenlő 106^2-6^2, amit fejben is ki lehet számolni és még pár hasonlót (a teszt program sokáig nem támogatta a matematikai kifejezések bevitelét). Rájövök, fogalmam sincs, pedig ez még bőven nem egyetemi szint, és igyekszem nem moralizálni azon, miért is kéne tudnom ezt kiszámolni, ha az elmúlt 23 évben egyszer sem volt rá szükségem. Mert ugye a matematika a gondolkodási képességet is fejleszti, meg még mérnökökre is szükség van.
Ildi tovább mesél arról, hogy a 11-es emelt matekot toló osztálya már csak szintet emel, hisz a tananyagot már befejezték, és hogy mennyire igénylik a gyerekek a személyes konzultációt, még akkor is, ha csak távformátumban tud megvalósulni. És itt felmerül a kérdés, mennyire látja a tanár a lemaradást, mennyire lehet észrevenni, ha elakadás van? Mert itt nincs mindig azonnali visszajelzés, mint a teremben, ahol egy rutinos oktató azonnal kiszúrja az üveges tekintetet, hanem marad a privát magyarázat. Erre viszont sokszor a hagyományos rendszerben nincs idő, mert haladni kell a tananyaggal.
Radnai Ildikó több mint 200 gyereket oktat, így bőven van tapasztalata arról, mennyire jelenthet reális alternatívát a hagyományos, nálunk megszokott frontális oktatáshoz képest ez a típusú munka, ami kétségkívül jól működhet az informatika oktatás során, de jóval nehezebb a helyzet az egyéb tárgyaknál. A kettő keveréke jelenthetné az ideális állapotot, amennyiben erre minden segítséget megkaphatnának a tanerők. De a digitális oktatás önmagában is működhet jól, és erről meg is győzödhetett, hisz a kötelező otthonlét rá is kényszerítette az élesben tesztelésre, és számos digitális segítség áll rendelkezésre, illetve el is készíthető, amivel a gyerekek elsajátíthatják a tudást. A további tanulási szakaszokban és a munkában is sokan veszik majd hasznát az online tanulás, és az online team munka terén így szerezhető tapasztalatoknak. Az már most is működik neves magyar egyetemeken is, hogy felzárkóztató kurzusokat online indítanak például humán erőforrás hiány miatt, nincs elegendő oktatói kapacitás erre.
Bár azt bevallom továbbra sem látom át, mi van azokkal, akik számára a matematika hogy finoman fogalmazzak nehezített pálya. Nekik marad a személyes konzultáció, és a remény, hogy egyszer minden összeáll.
Három korosztállyal, három iskolatípussal, megannyi ismeretlen gyerekkel találkoztam a virtuális tanórákon. Az biztos, hogy ennek a tipusú oktatásnak, amibe szó szerint 3 nap alatt csöppent bele egy ország számos előnye van: rugalmasság, digitalizáció, kreatív megoldások, egyéni haladási lehetőség, és azt tapasztaltam, hogy számos gyereknek igenis sokat segített a kényszerdigitalizáció. Ugyanakkor akikkel találkoztam, azok, akik felkészült, rutinos tanárokkal használják a rendszert, akik kreatívan oldották meg a helyzetet, de persze nagyon sokan csak a frontális oktatás digitális térbe való áthelyezését gondolják a mai napig digitális oktatásnak. Ha ezek a tanárok megkaphatánk a szükséges felkészítést, technikai segítséget, akkor meggyőződésem, hogy ezeket bőven lehetne használni, ha az élet visszaáll a normál működésbe.
Zimre Zsuzsa
