A Digitális Témahéten az iskolákban a Telenor önkéntes kollégái a biztonságos nethasználatra hívta fel a diákok figyelmét, és a különböző korosztályoknak megfelelő mélységben és formában segítették megérteni az internet működését, célját és lehetőségeit, a reklámokat, a közösségi oldalak és az online viselkedés sajátosságait. A képzésen szerepet kapott az is, hogy a gyerekek megtanulják, mi az övék az interneten, mit értünk személyes adatok alatt, mit tegyenek ezek védelme érdekében és mi a teendő, ha beütött a baj, és visszaélés áldozataivá válnak. Míg az alsós korosztály 90 perces játékos foglalkozások keretében ismerkedhetett a témával, a felsős diákok a Momentán Társulat improvizatív “biztinet” előadása révén fejleszthették ismereteiket a biztonságos és tudatos netezés témájában.
Néhány vélemény a Digitális Témahéten részt vevő önkéntesektől:
„Hogy mi volt számomra a legkedvesebb az önkénteskedésben? Hát az osztályfőnök dicsérete az improvizált óráért, de leginkább egy kicsi szemüveges fiúcska felém idézett megjegyzése: „Ez sokkal jobb volt, mint egy rajzóra” 
„Jó volt látni, hogy ebben a két órában hozzátettünk valami újat a gyerekek tudásához és segíthettünk nekik egy kicsit jobban tájékozódni a digitális világunkban az „online zaklatás” és „digitális lábnyom” témák feldolgozásával.”
„Jó több oldalról is látni, hogy mennyire fontos az, amit itt a Telenornál önkénteskedéssel teszünk. Feltölt, értéket adok és értéket kapok a gyerekektől, a tanároktól, a Telenortól. Lelkesedés, kíváncsiság, kreativitás, táguló világ kifejezések is csak megközelíteni tudják a bennem lévő érzéseket. Amennyiben van még rá mód, persze, hogy ott leszek a következő alkalmon is. ”
Tanári visszajelzés az idősebek számára szóló előadásról:
„Az előadás a digitális témahéthez kapcsolódóan elsősorban az internetes közösségi oldalak témáját járta körbe, bár egy szeletében ettől eltávolodva kitért az iskolai zaklatás általános problematikájára is. A műsorvezető és a színészek kiváló érzékkel nyúltak azokhoz a témákhoz, amelyek a gyerekeket legjobban foglalkoztatják, figyeltek a rezdüléseikre, az összesúgásokra, a felnevetésekre, így tudatosan abba az irányba fordították a megjelenítendő problémákat, amely a leghasznosabb volt akkor és ott. A gyerekek elé tükröt tartottak, miközben azt éreztették velük, hogy az egyénileg nagyon nehezen vagy egyáltalán nem megoldható problémákból vannak lehetséges kiutak, működő megoldások.
Úgy tudták megszólítani a közönséget, hogy a diákok rövid időn belül aktív résztvevőivé váltak a programnak, sőt, az események alakítóinak érezhették magukat. Ennek köszönhetően egy motivált befogadói attitűd alakult ki bennük, érdeklődéssel figyelték a kiváló pillanatokban, mértékkel adagolt „elméletet” is, értették az összefüggéseket.
Sok erénye mellett talán ezt tartom az egyik legnagyobbnak: hiteles tud maradni a gyerekek számára, nem érzik, hogy kioktatnák őket, nincsenek direkt „tanítva”, nincs mindentudó szakember és kívülálló felnőtt, hanem jelenségek, problémák, felvetések vannak. A gyerekek nyelvén beszélnek, hitelesen – nem úgy, ahogy a felnőtt szerint beszél egy gyerek, hanem tényleg az ő stílusukban, szóhasználatukkal, gesztusaikkal.
Az utolsó „egy-egy szavas felszólalás” pedig újfent bizonyította számomra, hogy a társulat milyen kiváló színészekből áll… lenyűgöző és végtelenül szórakoztató befejezése volt ennek a 70 percnek. Köszönöm, hogy a részese lehettem!”
