A ProSuli nagykövet program 2023 szeptemberében indult azzal a céllal, hogy minél többekhez eljussunk és hatékonyan elterjesszük a digitális oktatási módszertanokat Magyarországon. Abban hiszünk, hogy a ProSuli akkor érheti el célját, ha tagjai aktívak, segítik egymást és elfogadják a másoktól érkező segítséget. Öt tapasztalt és lelkes pedagógus kollégát kértünk fel arra, hogy szakértelmükkel országszerte segítsenek tanártársaiknak és iskoláknak elsajátítani a digitális készségeket. Ötrészes interjúsorozatunk utolsó részében bemutatjuk Kulman Katát, aki az északnyugat-magyarországi régióban nyújt e téren támogatást.
Mikor kerültél kapcsolatba a ProSulival?
Oktató voltam már a HiperSuli idején is, és rendszeresen szoktam továbbképzéseket tartani kollégáknak. Tehát ez egy hosszútávú együttműködés. A kollégáimmal együtt gyakorló pedagógusokat oktattunk. Az a hagyomány, amit a HiperSuli – és most a ProSuli – képvisel, nagyon célravezető. Lassanként azonban megfogalmazódott a kérdés, hogy pontosan mit és hogyan tanítunk? A mai világban nemcsak a digitális eszközök, alkalmazások ismerete és használata elvárás a pedagógusok felé, hanem a folyamatos megújulás is.
Miért találtad vonzónak a programot?
Számomra például fontos kérdés, ha a tanítóképző karra – ahol leendő tanítókat és óvodapedagógusokat oktatok – gondolok, hogy a matematika tantárgy pedagógiájában hogyan lehet használni különböző digitális alkalmazásokat annak érdekében, hogy a gyerekek esetleg még jobban felismerjék az összefüggéseket, megértsék a matematikát. Mindezt pedig össze szoktam kapcsolni a középiskolai óráimmal is. Központi kérdés számomra, hogy a tanításban az adott eszközt hogyan lehet jól használni. A Magyar Digitális Oktatásért Egyesület szervezésében zajlott egy pedagógus továbbképzés, ami egy nyolcvannégy órás, egy éven keresztül tartó mentorálást jelentett. A pedagógusokkal folyamatosan beszélgettünk arról, milyen digitális eszközt hogyan lehetne használni. Tulajdonképpen úgy tudnám megfogalmazni, hogy a ProSuli ezeknek a kérdéseknek a tovább gondolásában segít.
A diákjaidat sikerül jobban bevonni a tanórába, jobban motiválni a digitális oktatási eszközökkel, módszertanokkal?
A tanítóképzésre járó hallgatók és a középiskolás diákok esetében alig van különbség, mindenkit motiválni kell. Nyilván a diákokat jobban, nekik kötelező részt venni azon a matekórán, amit esetenként kevésbé szeretnek. Az egyetemi hallgatónak viszont az az érdeke, az a belső motivációja, hogy tanító akar lenni, azaz helyt kell állni. Ami engem igazán érdekel, az az alsós gyerekek helyzete. Annyit és úgy használni a digitális eszközöket, hogy a gyereknek ne ártsunk, de még legyen haszna. Kihívás, hogy az órába beleférjen más tevékenység, főleg matekórán, ahol elő kell készíteni az eszközöket, és erre külön időt kell szánni.
Fontos szem előtt tartani, hol van a határa annak, hogy hogyan lehet használni digitális eszközt alsó tagozatban. A matek esetében mindig fontos, hogy a gyerekek megértsék miről beszélünk – ebben például segíthetnek a digitális eszközök. Sok iskolában azonban ezek nem állnak rendelkezésre. A földrajz esetében mások a hangsúlyok, leginkább videofilmeket nézünk, vagy például az óra elején van egy Kahoot-kvíz.
Hogyan épül fel nálad egy tanóra ebben a formában?
Rengeteg fontos tanulság van, ezt emelném ki elsősorban. A digitális eszközök tanórai használatának a gyerekek sajátosságainak megfelelő hosszúságú időtartamot kell választani, különösen igaz ez alsó tagozatos gyerekek esetében. Nem biztos, hogy mindenkinek van digitális eszköze, ezt is meg kell oldanunk. Interaktív tábla használata esetén el kell kerülnünk, hogy az óra frontálissá, és így a gyerekek számára unalmassá váljon. A csoportmunka, páros feladatok hasznosabbak ebben az esetben: “forgószínpadozunk ”; van egy csapat, akinek az interaktív táblán kell valamit megcsinálni, akkor bármiféle digitális alkalmazást lehet használni, a következő 10 percben pedig egy másik asztalhoz ülnek át, ahol például kockát hajtogatnak. Lehet, hogy egy ponton újra kell tervezni az órát, és ebben nagyon fontos annak a szerepe, hogy mit is szeretnénk pontosan a digitális eszközzel és mennyi idő jut arra, hogy digitális eszközt használjunk.
Hogy lettél a ProSuli digitális oktatási nagykövete, miért vállaltad el?
Egy régóta folyamatban lévő projekt eredménye, hogy felkértek arra, hogy legyek nagykövet az észak-nyugat-magyarországi régióban. A Yettellel a projekt bemutatását megelőzően rengeteget egyeztettünk a Magyar Digitális Oktatásért Egyesülettel , az utóbbi időszak leginkább ezzel telt.
Van-e ebben a szerepben célkitűzésed a jövőre nézve?
Örülnék, ha megerősödne a párbeszéd, fogadóóra-szerűen, hogy ha valakinek kérdése van, megfelelő választ kaphasson . Már most vannak előre meghatározott témák; szeretném, ha a tapasztalatokra alapozva mindezekről úgy tudnánk beszélgetni, hogy minden alkalomra létrejöjjön egy közösség.
Van-e már tapasztalatod a fogadóórákon keresztül (sokan kérnek-e tőled segítséget, ha igen, miben kérnek támogatást legfőképp stb.)?
Minden héten van egy fogadóórám, ahol pedagógusok kérdezhetnek, főként gyakorlati problémákkal, helyzetekkel kapcsolatban, ideértve a digitális eszközök tantermi használatát is. Folyamatos a beszélgetés, mert lehet, hogy valamit egy kolléga ért, ismer jobban , de az is lehet, hogy én. A szülőkhöz kevésbé jutnak el ezek a kérdések, ugyanakkor fontos aspektus, hogy a pedagógus, mint szülő mit gondol a digitális eszközhasználatról.
Minden hónapban négy fogadóórát tartok : az első héten az alsó tagozatos tanítókat, a másodikon a felsős kollégákat, a harmadik héten a középiskolában tanítókat várom. A hónap 4. keddjén – keddre esik az én fogadóórám – mindenki jöhet; érdekes, mit lát egy felsős tanár, egy középiskolás és egy alsós; egészen mást gondolnak ugyanannak az eszköznek a használatáról; a gyerekek is különbözőek, akiket tanítanak. Minden hónapban van egy speciális téma: legutóbb a tudásértékelésről volt szó, most pedig a tudásmegosztás került elő. Nagyjából 40 percig beszélgetünk, a maradék 20 perc pedig a kérdéseké, de ez egyáltalán nem ilyen szigorú, általában végig kötetlen a hangulat.
Véleményed szerint mi a digitális oktatás jövője, vagy milyen irányban kellene rövid távon változtatni a jelenleg használt, főképp hagyományos módszertanon?
Nehéz kérdés, mert egyrészt, ha van lehetőség arra, hogy használjunk digitális eszközöket, akkor nyilván érdemes kihasználni. Nem is beszélve a mesterséges intelligencia és oktatás kapcsolatáról. Vannak dolgok, amelyek digitális módszerekkel sokkal könnyebbek – ez a praktikus része. Az viszont egyértelmű, hogy a teljes digitalizáció sem sikeres. Ahogy a finnek is rájöttek, nem biztos, hogy célravezető, ha minden elsős gyerek azonnal tableten tanul, és nem tanulnak meg folyó írással írni – kevésbé fejlődik a finommotorika, nem fog megfelelően strukturálni, és így tovább. Közben az újdonságokat is meg kell ismernie a gyerekeknek. Szóval az sem jó, hogyha csak a hagyományos elemek kerülnek előtérbe.
Azt gondolom, hogy ezeknek egyszerre kellene működni. Ötvözni kell a hagyományos eszközöket, módszertanokat a digitális eszközökkel, módszertanokkal.
Életkori sajátosságoktól is függ, hogy kinek mit lehet, és akkor arról ne is beszéljünk, hogy a gyerekek többsége küzd különböző problémákkal (például magatartászavar, hiperaktivitás, stb.). Tehát fontos a differenciálás is, valamint az egyensúly megtartása, megtalálása.
Kulman Kata minden héten kedden 17:30-18:30 között fogadóórát tart az északnyugat-magyarországi régió iskoláiból érdeklődő pedagógusoknak. A találkozóba az alábbi gombra kattintva lehet bekapcsolódni:
