Tóth Dániel pszichológus, gyakorló szülő és gamer, már 15 éve kutatja a digitális világ rejtelmeit, és Pszichológus Pasi néven ismeretterjesztő tevékenységet is végez a témakörben. Úgy látja, a digitális világgal kapcsolatban nagyon sok előítélet van az emberekben, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyre nő a generációs szakadék szülők, gyerekek és pedagógusok között. Szerinte, ha egy gyerek magára marad a digitális dzsungelben, akkor annak a farkastörvényei szerint fog „mauglisodni”, ami rengeteg fájdalom forrása lehet a későbbiekben. Az elmúlt 15 év tapasztalatait most egy kétkötetes könyvben foglalja össze, amelyben olyan témákat érint, mint a videójátékok hatása a gyerekekre, a függőségek, a cyberbullying, a digitális szexualitás és az agresszió. Cikkünkből kiderül, hogy kiknek ajánlja a könyvét, és az is, hogy intézmények hogyan juthatnak hozzá egy ingyenes e-book példányhoz.
Melyik könyvedről van szó?
Ez a Digitális Nevelés: Útikalauz az internet, videójátékok és okoskütyük útvesztőjéhez című könyvem. Már az egyetemen elkezdtem kutatni ezt a témát. A videójátékokkal kezdtem, majd egyre jobban beleástam magam. Ekkor figyeltem fel arra, hogy mennyire tele van a fejünk félreértésekkel, tévedésekkel, előítéletekkel, sztereotípiákkal. Láttam, hogy mennyi a „bolhából elefánt” dolog, és mennyi a valós komoly veszély, amire meg nem lát rá az átlag felhasználó, és ennek hatására kezdtem ismeretterjesztő tevékenységbe. Pszichológus Pasi néven elkezdtem cikkeket írni, és indítottam YouTube-csatornát is. A pandémia alatt erősen megugrott a megkeresések száma. Ekkor kezdtem el írni a könyvet, ami végül olyan terjedelmű lett, hogy csak két kötetbe fért bele.
Miről és kiknek szól ez a kiadvány?
Mindenkinek szól, aki ma a digitális technológia különböző vívmányait használja. Eddigi tapasztalataim szerint leginkább a szülők és a pedagógusok érdeklődnek, tehát azok, akik aktívan neveléssel foglalkoznak. De nagyon sok olyan dologról írok benne, ami a fiatal felnőtteknek is szól, többek közt a gamerségről, a sorozatokról, a közösségi médiáról, valamint az online ismerkedésről. Tehát sok olyan témát is feldolgoz a könyv, ami bárkit érinthet, akkor is, ha nem nevel gyereket.
Mely témák szerinted a legizgalmasabbak?
Ha az iskolás korosztályra koncentrálunk, akkor biztos, hogy az internet- és videójáték-függőség, a digitális agresszió és a szexualitás egy gyakori problémakör. A digitális agresszión belül a trollkodás, a cyberbullying, vagy a sokat vitatott videójátékok agressziótartalma a legérdekesebb. A szexualitáson belül a szextingtől kezdve a pornográfián át széles a paletta, amivel érdemes foglalkozni.
Miért fontos a tanároknak, szülőknek ezekről a témákról olvasniuk?
Leginkább azért, mert le vagyunk maradva. Nagyon fontos azt elfogadni, hogy ma már nem lehet ugyanaz a repertoár a gyereknevelésre, ahogy minket neveltek. Annyi újdonság van, hogy frissíteni kell az „operációs rendszert”, ezért csinálom ezt már évek óta. Ez a könyv most annyiban más, hogy nagyon sok mindent összegyűjtöttem az elmúlt 15 év tapasztalataiból. Attól függően, hogy milyen életkorú a gyerek, különböző megközelítésekre van szükség – ezekből próbáltam minél többet lefedni.
Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy abszolút újdonság ez a könyv a magyar piacon?
Nemcsak a magyaron, hanem a nemzetközi piacon is, de itt fontos pontosítani. Olyan értelemben egyedülálló, hogy olyan könyv még nem jelent meg, amit nem kizárólag szakemberként írtak. Akik foglalkoznak a témával, sokszor technológiaellenes módon állnak hozzá, ez azonban a fiatalokról lepereg. Én az első perctől felvállaltam, hogy a mai napig gamer vagyok, és ezért a fiatalok egészen máshogy állnak hozzám. Nekik ez több bizalmat ad, mint az, hogy pszichológus vagyok. Ahogy az is többet jelent nekik, hogy van egy YouTube-csatornám, mint az, hogy ezt a témát kutatom sok éve. Egyszerre vagyok elméleti szakember és gyakorló szülő, gamer.
Tanároknak miért ajánlod a könyvet?
A nagy generációs szakadék áthidalása egy nagyon fontos aspektus a munkámban, a könyv többek között ebben is segít. A szülő-gyerek, tanár-gyerek kombinációban sokszor nem egy, hanem több generációs különbség is van, ezért nagyon fontos, hogy meg tudják érteni egymást. Elemi szempont, hogy ne legyen láthatatlan az a világ, amiben a gyerekek vannak, mert a problémák zöme onnan ered, hogy magukra vannak hagyva a digitális világban. Ha magukra maradnak a „digidzsungelben”, akkor annak farkastörvényei szerint „mauglisodnak” – lásd likevadászat – ahol az emberi értéket a like-ok száma határozza meg. Ha magukra vannak hagyva, akkor nem csak mauglisodnak, hanem egymással simán képesek digitális „Legyek urába” kezdeni. Ez történik akkor, ha éjszaka az osztály a Viber csoportban szétcincálja egymást, reggel a tanár pedig nem érti, hogy mi történt. Nem csak az a lényeg, hogy a pedagógusok megértsék ezt a világot, hanem az is, hogy képesek legyenek beszélni a fiatalokkal ezekről; fel tudjanak állítani egy digitális házirendet, amire ugyanúgy szükség van iskolai közegben, mint otthon. Ezen felül nem csak generációs szakadék van köztünk, hanem le is vagyunk maradva, mert nagyon gyorsan jönnek az újdonságok. Ma sokszor a szülők úgy használják az okostelefont, mint régen a pálinkás cumit, és nagyon sokaknál a tantusz csak a következő években fog leesni. Ha valakinek fontosak a fiatalok, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a világot, mert legalább olyan fontos számukra ez, mint a fizikai valóság. Bármilyen élményük legyen egy videójátékkal vagy egy selfie-vel kapcsolatban, ugyanolyan meghatározó lehet, mint bármilyen offline élmény.
Sokszor az emberek megpróbálják visszaforgatni az időt, de az nem megy (…)
Valóban, sokan megpróbálják visszaforgatni az időt, és ellenállnak ennek, ami sok fájdalom és feszültség forrása lehet. Én abban igyekszem segíteni, hogy szinkronba hozzam a dolgokat, hogy ne egy állóháború legyen szülő-gyerek, tanár-diák között, hanem egymás szövetségesei legyenek. A digitális nevelés nem arról szól, hogy felnőttként elmondom a gyereknek, hogy semmit sem tud, hanem hogy együtt tanulunk digitális tudatosságot. Például, ha a gyerek megmutatja a legújabb TikTok trendet, akkor a szülő, vagy a tanár mellé tudja illeszteni az értékrendet, mint például a tudatosság, őszinteség, mértékletesség, amire a digitális világ nem nagyon tanít meg. Ez abszolút lehetne egy dinamizáló, energizáló dolog, ami mind a két félnek jót tesz, ahelyett, hogy szenvednek tőle.
Miért döntöttél úgy, hogy óvodák, oktatási intézmények számára ingyenessé teszed a kötetet?
Nagyon fontos számomra, hogy minél több emberhez eljusson ez a téma, ezért döntöttem úgy, hogy iskoláknak, óvodáknak e-bookként ajándékba adom. Szeretném, ha elindulna valami mozgalom, vagy változás, mert bár csinálom ezt pár éve, sokszor úgy érzem, hogy egy fecske vagyok, és nagyon keresem az olyanokat, akiket érdekel, hogyan lehet mértékletességre, tudatosságra nevelni. Hasonlóképpen keresem az olyan pedagógusokat, akik látják ennek a fontosságát, és rajtuk keresztül minél több gyereknek, szülőnek is segíthet a könyvem.
Érdekel a könyv? Az alábbi jelentkezési ívet kitöltve a ti intézményetek is hozzájuthat egy e-példányhoz:
