2025 végén Tallinnban rendezték meg a Robotex nemzetközi versenyt, ahol idén több ProSuli csapat is képviselte Magyarországot. A Jászapáti Gróf Széchényi István Katolikus Általános Iskola és Gimnázium felkészítő tanára, Fülöpné Kovács Krisztina osztja meg gondolatait a nemzetközi tapasztalatokról, robotikáról, valamint arról, hogy a felkészülés és a versenyzés miben segíti a diákokat. Az idei ProSuli robotikaversenyre már lehet jelentkezni a következő formon: 2026. évi ProSuli Robotika verseny nevezés
Mikor találkoztál először a robotikával? Mi fogott meg benne, és miért gondoltad, hogy hasznos lehet a diákoknak?
A kisfiam hatására kezdtem el foglalkozni a robotokkal és a legózással. Ő nagyon nagy érdeklődést mutatott a Lego iránt, és ez a „szerelme” a mai napig kitart; kezdetben Lego Duplo-t kapott, ma pedig már egyre bonyolultabb szerkezeteket építenek meg a csapattársaival. Így jutottam el én is a robotikához: az „anya, ez hogy működik?” jellegű kérdések hatására vagyok most a jelenlegi tudásszinten.
A Lego nagyon jó fejlesztőeszköz egyénileg és csoportosan is, szinte bármilyen órára be lehet vinni. Játékosan lehet tanulni vele matekot, nyelveket, informatikát és robotikát.
Az én fiam 16 évesen már maga is elkezdte térben, tervezőszoftver segítségével megtervezni a jövőbeli verseny robotját. Sőt, szeretne saját Lego készletet is tervezni.
Mennyi idő alatt képezted ki magad e területen, illetve segített-e bárki? Volt olyan aggodalmad az elején, hogy ez a folyamat/téma nagyon idegen és nehéz lesz elsajátítani a tudást?
A robotika az a szakterület, ahol nem lehet elég képzett az ember, folyamatos fejlődést és önképzést igényel. Szerencsémre mindig volt olyan ember, akitől kérhettem segítséget. Az elsők között volt Koren Balázs, a ProSuli szakmai vezetője, ő tartott egy továbbképzést, a ’DJI Tello drón programozás python nyelven’ címmel. Szintén ő hívta fel a figyelmemet a ProSuli robotikaversenyére. Ezt a rangos országos programozási versenyt immár 3. alkalommal sikerült a tanítványaimnak megnyerniük. Így jutottunk ki 2023-ban Nagyváradra, 2024-ben és 2025-ben pedig Tallinnba a Robotex International világversenyére.
Remélem, hogy sikerül a tanulók előtt jó példával járnom és elvetni bennük az élethosszig való tanulás iránti vágyat és elköteleződést. Hatalmas tudás áll rendelkezésünkre, amit megfelelően kell tudnunk megkeresni és alkalmazni, célirányosan. Talán ebben van a legnagyobb felelősségünk tanárként: tanítsuk meg a gyerekeket eligazodni az információk dzsungelében.
A férjem, Fülöp Ferenc is nagyon hasznos háttérbeli csapattag, gépészmérnök és vérbeli legózó. Ő a mérnöki gondolkodásmódot és precizitást adja a csapatnak, és példaértékű a kitartása, úgyhogy a fiúk megfogadják, amit mond.
A fejlődésünk folyamatos, egy-egy verseny mindig új kihívást jelent és ehhez folyamatosan alkalmazkodnunk kell. A versenyszellem nagyon jó motiváció a diákoknál, különösen igaz ez a sumoversenyek tekintetében. Mindig győzni szeretnének, ehhez pedig újabb és újabb ötletek kellenek.
Milyen szakmai és pedagógiai élményt jelentett számodra és a diákoknak a tallinni Robotex nemzetközi versenyen való részvétel? Miben volt más, mint egy hazai megmérettetés? Voltak felismerhető nemzetközi és országspecifikus tendenciák?
2024-ben vonalkövetéses kategóriában 7. helyezést értünk el a 14 év alatti korcsoportban. 2025-ben már sumo főkategóriában versenyeztünk, a világversenyen 2. helyezést értünk el open kategóriában és 12. helyezést a vonalkövetésben.
Nagyon büszke vagyok a csapat teljesítményére. A versenyzőim közül Ádám Zalán, Forgács Benedek Flórián és Fülöp Gergely különösen jó csapatot alkotnak. A tavalyi évben a tanítványaim megnyerték az összes hazai versenyt, amelyeken elindultak. Nagyon kedvelik az esztári és a hajdúböszörményi versenyeket is; az utóbbi versenyt külön ki kell emelnem, rendkívül jól szervezik meg.
A tallinni verseny hatalmas rendezvényi keretek között zajlik; fantasztikus volt, hogy ismét ott lehettünk. Látjuk, hogy ez a verseny is évről évre fejlődik és bővül: 2025-ben már több mint 30 ország 928 csapattal és közel 3000 versenyzővel vett részt ezen a rangos megmérettetésen. 2025-ben is számos újítás volt: az előző évi versenyen győztes csapatok nem indulhattak ugyanabban a formában, meg kellett újulniuk, bővítették a kategóriákat és a versenyző csapatok létszámát is. 2026-ban a nemzetközi Robotexet Dél-Koreában, Szöulban fogják megrendezni.
Hogyan járult hozzá a ProSuli program ahhoz, hogy a csapat felkészülten és magabiztosan indulhasson el egy ilyen szintű nemzetközi versenyen?
A ProSuli programhoz kapcsolódhatott iskolánk, a Jászapáti Gróf Széchényi István Katolikus Általános Iskola és Gimnázium 2023-ban, tőlük kaptuk az első Lego Spike Prime készletet, mellyel meg is nyertük az első versenyünket. Támogattak bennünket a nagyváradi robotversenyre való kijutásban és mindkét tallinni út során jelentős anyagi támogatást biztosítottak.
Valamint a versenyek révén megismerhettem kollégákat, akikkel sikerült támogató és egymást fejlesztő baráti viszonyt kialakítani.
Tanárként miben kaptál konkrét segítséget a ProSulitól a felkészülés során – akár szakmai tartalmakban, akár módszertani támogatásban? Mesélnél a felkészülés szakaszairól?
Szakmai segítséget kérhettünk és kaptunk is Koren Balázstól és Jámbor Kornéltól, aki például többször hasznos szakmai anyagokat is készített; a felkészülés folyamán többször tartottak online megbeszéléseket, illetve az éppen aktuális problémáinkat megvitathattuk velük.
A felkészülés a mi esetünkben többszintű; a korábbi évek tapasztalatait szerencsére föl tudjuk használni, és a cél az, hogy fejlődjünk és még jobbak legyünk.
A vonalkövetéses feladat estében ez egyszerűnek tűnik, de aki mélyebben beleássa magát, láthatja, hogy vért kell izzadni, hogy az időeredmény akár 0,1 másodperccel javuljon. A többkörös felkészülés lehetőséget adott a csapatnak, hogy a program és a robot is tökéletesedjen, és így kijuthassanak a nemzetközi porondra.
A sumoversenyek mindig speciálisak, más szabályokkal, ezeknek megfelelően kell megépíteni a robotokat, és programoznunk is így kell. A felkészülés első fázisa az ötletszerzés; rengeteg YouTube-videót néztünk meg, ez is a tanulási folyamat része. Mindig fel kell tenni a legfontosabb kérdéseket, például, hogy mik lehetnek a hibák, vagy mit lehetne másképp csinálni? Először készít a csapat egy robotot egy adott versenyre, aztán „ellenséget” is, majd jöhet a tesztelés, átépítés, és a sok-sok újratesztelés. Az évközi versenyek jó visszajelzést adnak, hogy megfelelő irányba haladunk-e.
Érdekes volt látnom, hogy a Robotex Hungary verseny döntőjében a fiam és a férjem csapata versengett egymással. A verseny kimenetele nem papírforma szerinti végeredménnyel zárult, ugyanis a fiamék csapata mindig nyert nálunk otthon a nappaliban, de a döntőn a férjem csapata kerekedett felül. A verseny után is nagyon jó ellenfélnek számítottak, ezért is tudtak egy még jobb robotot fejleszteni a tallinni világverseny 2. helyéhez.
Milyen digitális készségek és gondolkodásmódok fejlődését látod leginkább a diákokon a robotikával való munka során? Látható-e, hogy azok a gyerekek (nem csak a versenyzők), akik robotikáznak, a napi tanulásban is fejlődnek, esetleg bizonyos készségeik javulnak?
A robotikával való munka nemcsak technikai tudást, hanem komplex gondolkodási és tanulási készségeket is fejleszt. A leginkább fejlődő digitális készségek: algoritmikus gondolkodás, lépésekre bontás, rendszerszemlélet. Problémamegoldó gondolkodás: a robotika természetes módon tanítja a próbálkozás-javítás ciklusát, több megoldás keresését. A programozás során nemcsak a gyerekek önbizalma nő, hanem kitartásuk és frusztrációtűrésük is. A kódolás során a sikereik megfelelő motivációt adnak az új ismeretek elsajátítására. A csapatversenyek során fejlődnek társas és idegennyelvű kompetenciáik is.
A versenyhelyzetek gyakran gyors döntéseket és problémamegoldást igényelnek. Mit tapasztaltál: hogyan hatott a Robotex a diákok kritikai gondolkodására és önállóságára?
Valóban nagyon sokat fejlődött a diákok kritikai gondolkodása, hiszen el kellett jutniuk arra a szintre, hogy az összegyűjtött adatokat elemző módon értelmezzék és feldolgozzák. Nem fogadnak el mindent automatikusan igaznak, kérdeznek és mérlegelnek, következtetéseket vonnak le, és ezek alapján állítják be például a robot érzékelőit, amelyeket aztán újból ellenőriznek és javítanak.
Mit üzensz azoknak a pedagógusoknak, akik még csak gondolkodnak azon, hogy belevágjanak a robotikába vagy csatlakozzanak a ProSuli programhoz?
Mindenképpen biztatom őket, hogy jöjjenek. Csak az első lépéseket nehéz megtenni, aztán pedig meg kell találni azokat az embereket, akik tudnak nekünk segíteni; szerencsére nagyon sok ilyen lelkes kolléga van.
Milyen jövőbeli terveitek vannak: lesz-e folytatás a nemzetközi versenyeken, és hogyan illeszkedik ebbe a ProSuli hosszabb távon?
A jövőt illetően a nagyváradi versenyre szeretnénk kijutni újból és ott helytállni. A ProSuli idei versenyeire is benevezünk és bízunk benne, hogy sikerül minél jobb eredményeket elérni. Terveink között szerepel a sumo 3 kg-os kategória is, de ehhez még nem elégséges a Lego gépparkunk. Általánosságban szeretnék a folyamatos felkészülést biztosítani, és a versenyzés örömeit megosztani minél több diákkal.
