December első napján volt szerencsém ellátogatni a hódmezővásárhelyi általános iskola 8. osztályos haladó angol csoportjának órájára. Béresné Kotymán Erzsébet – több kollégájával együtt – még a 2016/2017-es tanévben vett részt a Telenor Hipersuli program alapképzésén. Akkor mint „kezdő” aposztrofálta magát, mostanra azonban elmondhatom: nemcsak ő, de a többi pedagógus is jó úton jár, hogy megfeleljen a 21. századi pedagógia támasztotta kihívásoknak és elvárásoknak.
Walterné Böngyik Terézia igazgatónő elmondása szerint szerencsések, mert jól felszerelt idegen nyelvi labor segíti a munkájukat, laptopokkal és fejhallgatókkal, a Telenor által biztosított router pedig komoly segítséget nyújt az internetkapcsolat tekintetében.
A látott tanórán az idő és annak kifejezése állt a középpontban. Erzsébet adaptív pedagógus: mivel látta, hogy diákjai nincsenek kellően tisztában a weboldalakon használt angol kifejezésekkel, ezért két tanuló is készített Kahoot kvízt a témában, otthon, önálló feladatként. Az óra elején ezek segítségével ismételtek. Élmény volt látni, hogy a pedagógus is szívesen beszállt a játékba. Több látható jele is volt annak, hogy a gyerekek tudatosan használják az internetet, mostanra megismerték azokat a fontosabb fogalmakat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy otthonosan mozogjanak ezeken a felületeken, illetve ne legyen akadálya az angol nyelvű óravezetésnek akkor sem, ha ezeken az oldalakon ad feladatot a pedagógus. Az óra további részében a LearningApps jutott még szerephez, ami remekül segítette az ismétlést, valamint az órai anyag megismerését.
Úgy vélem, a tavaszi továbbképzés óta hatalmas lépést tettek a vásárhelyi iskola pedagógusai. Ezt egyfelől mutatja Erzsébet jártassága a Kahoot és LearningApps alkalmazásokban, amiket az órákon is szívesen használ. Megítélésem szerint a pedagógus-diák együttműködés egy magasabb szintjét is sikerült megvalósítaniuk: a tanulók házi feladatként, önállóan készítettek Kahoot kvízeket és LearningApps feladatokat, amiket büszkén mutattak be, mindvégig angolul beszélve.
Az órát követő megbeszélésen további értékes tapasztalatcserében vehettem részt. Bari Tiborné is a tavaszi képzésen ismerkedett meg a Hipersuli programban gyakran használt alkalmazásokkal. Örömmel hallgattam azt a sok erőfeszítést, amit azóta tettek abba az irányba, hogy elmozduljanak a digitális, a gyerekek igényeinek is megfelelő tanórák felé. Bari Tiborné szinte motorja, mentora lett a programnak az iskolájukban. Folyamatosan motiválja, segíti kollégáit. Követendő példa lehet, hogy nem informatikaórákon, hanem más tanórákon tanítják meg a gyerekeknek a használt alkalmazásokat és szorgalmazzák, hogy a tanulók is részt vállaljanak a tartalmak előállításában. Ez a lelkes kis pedagóguscsapat azon dolgozik, hogy minél többet tanuljanak egymástól, támogató partnerként viselkedjenek a tanulók tanulási folyamatában, szükség esetén latba vetve pedagógus mivoltukat és akár egy Redmenta feladatlappal segítve a differenciálást. A gyerekek is értékelik az irányukba tett lépést, szeretnek tanulni, játszva új ismeretekre szert tenni, szükség esetén készségesen segítenek a pedagógusnak egy-egy alkalmazással kapcsolatban.
Manapság sokat halljuk, hogy milyennek kellene lennie egy igazi, 21. századi iskolának. Azt még többször olvashatjuk, mennyi hibát követnek el a pedagógusok, mert nem tudnak megfelelő módszerekkel a gyerekek elé állni. Meglehet, hogy van ebben némi igazság. De vajon tudjuk-e egymást pedagógusként segíteni, támogatni, bíztatni ezen az úton, ami egyáltalán nem egyszerű? Vajon képesek vagyunk meglátni azokat a törekvéseket, amik jó irányba mutatnak, még ha kezdetlegesnek is tűnnek? Meggyőződésem, hogy a vásárhelyi iskolához hasonló tanári közösségek sikerrel mennek majd végig ezen az úton, mert minden szükséges „hozzávaló” birtokában vannak: kedvesség, nyitottság, elhivatottság, szorgalom, kitartás, adaptivitás, együttműködés, gyermekszeretet.
