A ProSuli nagykövet program 2023 szeptemberében indult azzal a céllal, hogy minél többekhez eljussunk és hatékonyan elterjesszük a digitális oktatási módszertanokat Magyarországon. Abban hiszünk, hogy a ProSuli akkor érheti el célját, ha tagjai aktívak, segítik egymást és elfogadják a másoktól érkező segítséget. Öt tapasztalt és lelkes pedagógus kollégát kértünk fel arra, hogy szakértelmükkel országszerte segítsenek tanártársaiknak és iskoláknak elsajátítani a digitális készségeket. Ötrészes interjúsorozatunk második részében bemutatjuk Tóth Andreát, aki Somogy, Baranya és Tolna vármegyékben nyújt e téren támogatást.
Mikor kerültél kapcsolatba a ProSulival?
Amikor először, még évekkel ezelőtt találkoztam ezzel a programmal, HiperSuli volt a neve,. Én akkoriban a Magyar Digitális Oktatásért Egyesület (MDOE) Geomatech projektjében dolgoztam oktatóként. Számos képzést vezettem tanár kollégák számára országszerte, a téma szintén a digitális oktatás volt, de ennek középpontjában elsősorban a Geogebra szoftver használata és alkalmazása állt. Később a Geomatech@digitális tanítási gyakorlat nevű, egy teljes tanévet átfogó tanár továbbképzéseket vezettem, ezek már nagyon komplex módon járták körül a digitális módszertanok kérdését.
Időközben a HiperSuli (ma már ProSuli program) az MDOE oktatási partnere lett. Ennek köszönhetően az egykori GeoMatech-es kollégák közül néhányan lehetőséget kaptunk a ProSulihoz is csatlakozni.
Miért találtad vonzónak a programot?
Nagyon sok okot lehetne felsorolni. A legfontosabb talán az, hogy korunk társadalmi, technikai és környezeti változásaihoz valamilyen módon az oktatásnak is adaptálódnia kell, fel kell venni a tempót, szükség van változtatásra, másképpen kell tanítani és talán mást is kell tanítani. Nyilván ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hagyományos oktatásnak az értékeit teljesen ki kell törölni az iskolából, sőt, nagyon is fontos megőrizni ezeket.
Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy itt, a 21. században olyan rohamléptekkel fejlődik minden körülöttünk, hogy legalább részben meg kell próbálni követni ezt a pedagógiai munkában is. Egyfelől azért, hogy a diákok számára korszerű és a gyakorlatban is jól használható ismereteket adhassunk át, a munkaerőpiaci igényekre is reflektáló készségeket fejleszthessünk. Másrészt a modern technológiák megfelelő ismeretével és használatával több, változatosabb eszköz kerülhessen a pedagógusok kezébe, akár meg is könnyítve ezzel a napi munkavégzést az iskolákban.
A ProSuli ezt teljes mellszélességgel képviseli, és olyan digitális módszereket, módszertanokat próbál az erre igényt tartó tanár kollégák felé átadni, ami mindenképpen pozitív hozadékkal bír mind a tanárok, mind a diákok számára.
A diákokat sikerül jobban bevonni a tanórába, jobban motiválni a digitális oktatási eszközökkel, módszertanokkal?
Megmondom őszintén, az a tapasztalatom, hogy nem a diákok azok, akiket közelebb kell vinni ehhez , hiszen ők eleve közel vannak. Óvodás gyerekeket látunk mobiltelefonokkal szaladgálni, tabletekkel játszani. Nekem, nekünk ez még álmunkban sem fordult elő a saját gyerekkorunkban. Ez egy külön vitatémát képezhet – jó vagy nem jó, ismerjük a negatív és pozitív hatásait.
A gyerekek számára ezek natív eszközök. Ők az a generáció, akik kapnak egy új kütyüt és fél percen belül már használják. Ugyanakkor én jártam olyan iskolában, ahol a szekrénybe zárva álltak az egyébként nagyon jó minőségű tabletek, és kétségbe voltak esve a helybéli kollégák, hogy én azokat szeretném kibontani és velük együtt kipróbálni.
A feladat tehát kettős: lehetőséget kell adni a pedagógusoknak arra, hogy a digitális világ természetesebb közeg legyen a számukra, a diákokat pedig az eszközöknek a tanulásban való, pozitív értelmű kihasználhatósága felé kell terelni.
Az biztos, hogy a digitális módszerek képesek beletenni egy kis pluszt a tanórába vagy akár az otthoni tanulásba is. Mindig hozzá kell tenni azonban, hogy csak akkor hasznos, ha az azt alkalmazó pedagógus kolléga pontosan meg tudja mondani, hogy mi lesz ez a többlet hozadék. Ha csak annyit mondunk, hogy így biztosan színesebb lesz az óra, akkor lehet, hogy annak az eszköznek nincs is ott helye. Szó sincs arról, hogy minden órát tele kellene tűzdelni digitális tananyagokkal, nem ez a cél. Ha digitális lehetőségekkel támogatni tudom a tananyag jobb megértését – mondjuk egy 3D-s modellel -, vagy a diákot a passzív szemlélő helyzetből a tanóra aktív szereplőjévé tudom tenni, játékosabb, izgalmasabb feladatokkal tudom ellátni, akkor ez biztos motiváló lesz a számára.
Hogyan épül fel egy tanóra ebben a formában?
Minden egyes óra más , tehát erre nincs sablon. Egy digitális óra nem valamiféle lépéssor végrehajtása a pedagógus részéről. Azt lehet megtanulni, hogy amennyiben a tanár az órájába egy digitális alkalmazást épít be, akkor mi mindenre kell gondolnia. A tervezési folyamat ott kezdődik, hogy jól körül kell nézni, egyáltalán milyen eszközök állnak rendelkezésre. Stabil-e az internet, vannak-e a gyerekeknek megfelelő eszközeik. Még a tantermi fényviszonyokra is gondolni kell! Ezek után érdemes mérlegelni a digitális taneszköz használatának pedagógiai célját, aztán azt, hogy milyen hagyományos eszközt helyettesítünk vele és azt a pedagógiai többletet, hozadékot is, amit a digitális tanóránktól várunk.
Hogyan lettél a ProSuli digitális oktatási nagykövete, miért vállaltad el?
Érkezett egy felkérés, hogy vállalom-e a dél-nyugat magyarországi régió nagyköveti pozícióját. Nagyon örültem neki, nagyszerű érzés, hogy a tanár kollégák segítségére lehetek abban, hogy a tanítási gyakorlatukba sikeresen integrálhassanak digitális módszertanokat és megoszthassák egymással a tapasztalataikat.
Van-e ebben a szerepben célkitűzésed a jövőre nézve?
Komoly felelősség és hatalmas megtiszteltetés, hogy ezt csinálhatom. Mindig igyekeztem olyan jól ellátni a munkámat, amennyire csak tőlem telik. Most is erre készülök, mert nagy szívügyem az oktatás, nagyon szeretem a fiatalokat, a sok jó ötletet, a klassz, újszerű világlátást, amivel rendelkeznek – szerintem ezeknek teret kell biztosítani. Mi másért van egy pedagógus, ha nem ezért. Nekünk, tanároknak az a célunk, hogy mindenkinek kibontakozhasson a személyisége és a tehetsége, amire a közoktatásból kilép – nagy kérdőjel, hogy ez minden esetben megvalósul-e. Az a véleményem, hogy feladatunk elérni, hogy minden egyes diák, aki bekerül a közoktatásba, így tudjon távozni, és azt mondhassa, hogy jó volt iskolába járni.
Összességében egy olyan adaptív iskolarendszer létrehozásában bízom, amely gyorsan és rugalmasan tud reagálni a minket és a környezetünket érő változásokra, ezzel támogatva azt, hogy a diákjaink sikeres felnőttekké válhassanak.
Véleményed szerint mi a digitális oktatás jövője, vagy milyen irányban kellene rövid távon változtatni a jelenleg használt, főképp hagyományos módszertanon?
Az irány talán az, hogy találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a digitális és a hagyományos eszközök, módszerek között. A tanórákon lassan át kell vegye a főszerepet a csoport- és projektmunka, a tanári irányító szerepet is fel kell váltsa a diákokkal partnerséget vállaló segítőé. A lexikális ismeretekre épülő feladatmegoldások helyett pedig inkább a kreatív, kompetencia alapú problémamegoldásra, gyakran akár intuitív, egyénileg, de csoportban is hatékony munkamódszerekre lesz szükség.
Nagy szerepe lesz az egymástól tanulásnak, a tapasztalatok minél szélesebb körű megosztásának. A ProSuli tanári közösség éppen egy ilyen hiánypótló szakmai tudásmegosztó közösség. Örülök, hogy ennek én is részese lehetek.
Tóth Andrea minden héten hétfőn 18:30-19:30 között fogadóórát tart a következő térségek iskoláiból érdeklődő pedagógusoknak: Somogy, Baranya és Tolna vármegye. A találkozóba az alábbi gombra kattintva lehet bekapcsolódni: