A ProSuli nagykövet program 2023 szeptemberében indult azzal a céllal, hogy minél többekhez eljussunk és hatékonyan elterjesszük a digitális oktatási módszertanokat Magyarországon. Abban hiszünk, hogy a ProSuli akkor érheti el célját, ha tagjai aktívak, segítik egymást és elfogadják a másoktól érkező segítséget. Öt tapasztalt és lelkes pedagógus kollégát kértünk fel arra, hogy szakértelmükkel országszerte segítsenek tanártársaiknak és iskoláknak elsajátítani a digitális készségeket. Ötrészes interjúsorozatunk negyedik részében bemutatjuk Csernoch Máriát, aki az északkelet-magyarországi régióban nyújt e téren támogatást.
Mikor kerültél kapcsolatba a ProSulival?
Egy ProSuli projektben részt vevő berettyóújfalui iskolán keresztül 3-4 évvel ezelőtt. Az igazgató keresett meg, hogy szeretné átalakítani az iskolát, és ő csak röviden úgy fogalmazott, hogy ’digitális iskolát’ szeretne csinálni. Amikor felvettük a kapcsolatot, akkor derült ki, hogy ők együtt dolgoznak az akkor még HiperSuliként működő projekttel, amely mára a ProSuli nevet viseli.
Miért találtad vonzónak a programot?
Egyrészt azért, mert én informatikát tanítok, illetve informatika didaktikával foglalkozom. Ez az a módszertan, amely azzal foglalkozik, hogy hogyan tanítsuk az informatikát. A téma maga, a digitális oktatás is nagyon érdekelt. Az, hogy az egyes tantárgyak között hogyan lehet megvalósítani az integrációt. Ebbe beletartozik az is, hogy hogyan lehet felépíteni egy hidat az informatika és más tárgyak között , illetve az informatikán belül az egyes szakágak között. Tehát hogy ne legyen nagy rés a programozás és a felhasználói ismeretek viszonylatában.
A diákjaidat sikerül jobban bevonni a tanórába, jobban motiválni a digitális oktatási eszközökkel, módszertanokkal?
Másodikos osztályokkal kezdtünk, és végig, nyolcadik osztályig próbáljuk ezt a módszert a gyerekeknél. Hangsúlyoznám, hogy nagyon-nagyon határozottan azt látjuk, hogy óriási a motivációs ereje a digitális módszereknek, különösen azoknál a gyerekeknél, akik nagyobb odafigyelést igényelnek, például diszlexiával, diszgráfiával vagy egyéb hasonló jellegű problémával élnek. Hatalmas mértékben javult a teljesítményük. Tehát a jó tanuló továbbra is jó tanuló, de azok a gyerekek, akik valamilyen hátrányban vannak, tanulási nehézségekkel küzdenek, vagy esetleg egyéb családi problémájuk van, valahogy ezekkel a digitális eszközökkel – amiknek a közegébe egyébként beleszülettek, csak használni nem feltétlenül tudják-, jobban teljesítenek. Ha tudatosan használjuk velük, akkor nagyon eredményes, még az egészen kicsiknél is ezt láttuk. Akik szerényebb anyagi körülmények között élnek, azokra is igaz ez, mert az iskolában tudunk nekik eszközt biztosítani.
Amit napi szinten használunk gyakorlatilag bármilyen tantárgy esetében azok nagyon, nagyon egyszerű dolgok. Szükség van hozzá egy számítógépre; rendszerint laptopot és teljesen hétköznapi szoftvereket, Acrobat Reader és Microsoft Office szoftvereket használunk, illetve egyszerű képszerkesztőket, amelyeknél a GIMP és a PowerPoint van kiemelt helyen. Kimondottan előnyös, hogy nem kell hozzá bonyolult rendszereket letölteni, hanem teljesen egyszerű dolgokkal kerülnek közelebb a gyerekek a digitális világhoz. Tehát ugyanazokat a szoftvereket, amikhez nekik jogosultságuk van azzal, hogy tanulói jogviszonyuk van vagy ingyenesen elérhetők. Az a legfontosabb, hogy nem az eszközön van a hangsúly, hanem azon, hogy a diák megoldjon például egy magyar feladatot. Történelem, biológia, fizika, és még lehetne sorolni a tárgyakat: a feladat megoldása a legfontosabb. Kompetenciák és készségek, képességek azok, amiket tudunk fejleszteni.
Hogyan épül fel nálad egy tanóra ebben a formában?
Amit a gyakorlatban meg tudunk valósítani, és amire fókuszálunk is, hogy a digitális megoldások és feladatok csak az óra egy részére terjedjenek ki. Váltogatjuk a feladatokat. Ez úgy működik, hogy fogjuk a tankönyvet, illetve a tankönyvnek most már a digitalizált PDF verzióját – minden tankönyv elérhető így. Nézzük a feladatot, a tananyagot, ahol éppen járnak és kigondoljuk, hogy mi az, amit papíron érdemes megoldani. Vagy mi történik akkor, ha esetleg digitalizáljuk a feladatot? Mit nyerünk vele és mit veszítünk? Ha azt látjuk, hogy a digitális megoldással több előnyre teszünk szert, akkor ahhoz kidolgozzuk az óratervet. Mi még azt is meg szoktuk csinálni, hogy a gyerekek megoldják papíralapon a házi feladatot, és órán ugyanazt digitálisan is, vagy ha nem is feltétlenül ugyanazt, de hasonlót. Így össze tudjuk hasonlítani. Meg tudjuk nézni, hogyan fejlődnek a gyerekek. Tehát megmarad a papír, ahhoz nagyon ragaszkodunk, de megpróbálunk valami többet is adni a digitális megoldásokkal.
Hogyan lettél a ProSuli digitális oktatási nagykövete, miért vállaltad el?
Ezzel a bizonyos berettyóújfalui iskolával elkezdtük a munkát, és azt láttuk, hogy a tanároknak nagyon nagy szükségük van olyan jellegű továbbképzésre, ahol az informatika alapjait tanulják. Ahol látják az informatikai összefüggéseket, hogy utána a tudás ne vesszen el; tehát nem egy eszközt tanulnak meg használni, az eszköz csak kiegészítés. Rálátásuk szükséges az informatikára, mert csak akkor tudják bevinni a saját óráikra. És ennek kapcsán odáig jutottunk, hogy szükség van a tanároknak képzésre, de érdemes lenne olyan képzést adni, amiért valamilyen szakvizsgát is kapnak. Tehát egy teljesen elfogadott, akkreditált képzést szerettünk volna létrehozni itt Magyarországon. Így jött létre egy hármas kapcsolat a Debreceni Egyetem, a Yettel és a berettyóújfalui Diószegi Kis István iskola között. A nagyköveti program innentől kezdve már egyenesen jött. Az igazgató azt javasolta, hogy jó lenne, ha én vállalnám, mert a nagyköveti programmal egy kicsit nagyobb területen is tudnánk ugyanezt a módszertant népszerűsíteni.
Van-e ebben a szerepben célkitűzésed a jövőre nézve?
Szeretném, ha minél több iskola átvenné ezt a módszertant, mert tényleg látjuk az előnyeit. És úgy gondolom, hogy ebből a tanárok és a gyerekek is csak profitálhatnak. Ehhez azonban szükséges, hogy a tanárokat minél több iskola be tudja vonni a képzésbe, tehát megtanulják a módszert, amit ezután bevisznek a saját tantárgyakhoz a saját iskolájukba. Ezt szeretném megvalósítani a jövőben.
Van-e már tapasztalatod a fogadóórákon keresztül (sokan kérnek-e tőled segítséget, ha igen, miben kérnek támogatást legfőképp, stb.)?
A ProSulin keresztül gyerekekkel szoktam találkozni, mert rendszeresen járok ki az iskolákba. Vagy hospitálni vagy olyan alkalmakkor, ha egy kolléga jelzi, milyen órát tervez, és akkor én tartom meg az órát, ő pedig felveszi videóra. A gyerekek nagyon aktívak, sokat kérdeznek és ugyanígy a kollégák is. Ez egy közös munka a nevelőtestület és a gyerekek között.
Véleményed szerint mi a digitális oktatás jövője, vagy milyen irányban kellene rövid távon változtatni a jelenleg használt, főképp hagyományos módszertanon?
Én most jelenleg az informatika tantárgy – amelyet most éppen digitális kultúrának hívunk – tananyagának a megváltoztatását látom megoldandó problémának, , . Ez kellene, hogy legyen az első lépés, ugyanis a mostani tananyag 3. osztálytól 11. osztályig eszközcentrikus. Illetve elméleti. Úgy gondolom és úgy látom, hogy ebből a gyerekek nem profitálnak, nem tanulnak, nem szeretik és nem értik meg az informatikát. Azt kellene elérni, hogy már az informatika tananyag is úgy legyen felépítve, hogy inkább akarjunk kevesebbet megtanítani, de azt alaposan. Hogy feladatokat, valódi problémákat adjunk. Ebben van fontos szerepe a tantárgyi integrációnak, hogy olyan feladatokat adjunk, ami megfelel a gyerekek életkori sajátosságainak, háttérismereteinek és érdeklődési körének. Szerintem ez a legalapvetőbb.
Ha majd a gyerekek megszeretik az informatikát, és elmennek egyetemre, ott minden mélyebb elméleti ismeretet megtanulhatnak. Tehát mindenképpen érdemes lenne csökkenteni a tananyagot, és csak azt tanítani az egyes eszközökből, egyes szoftverekből, egyes hardver elemekből, amire éppen annak a feladatnak a megoldásához szükség van.
Valami minimális feladattal érdemes kezdeni. Ahhoz csak kevés eszközre van szükség, és aztán mindig bővítjük az ismereteket, olyan feladatokat keresünk, ahol mindig egy picit többet kell hozzáadni. Az a legnagyobb tudás, ha megtanítjuk, hogy egy feladathoz milyen eszközre van szüksége, hogyan kell kiválasztani a megfelelő módszereket ezt pedig lehet kombinálni a végtelenségig. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a hagyományos problémamegoldás lépéseiről, amelyben az eszköz, a kivitelezés csak egyetlen lépés.
A másik fontos dolog, amely a nemzeti alaptantervben is szerepel, hogy ma már minden tantárgyat informatikai eszközökkel kellene támogatni; vannak olyan tárgyak, amelyek digitális megoldással sokkal többet nyújtanak, mint hagyományossal.
Szerintem a ProSuli mindezek irányába nagyon nyitott, és most vár is akkreditálásra két ilyen jellegű képzésünk, illetve a Debreceni Egyetem és a Diószegi Kis István iskola is eljutott már odáig, hogy a ProSuli keretein belül elindított egy ilyen képzést.
Csernoch Mária minden héten hétfőn 18:30-19:30 között fogadóórát tart a következő térségek iskoláiból érdeklődő pedagógusoknak: északkelet-magyarországi régió.
