Hogyan előzhető meg, hogy gyerekednek tanulási problémái legyenek? A kulcs a felelősségre nevelésben rejlik. Az otthoni feladatok kiosztásával, figyelmes tanítással, odafigyeléssel, amellett, hogy egészséges önbizalmat alakíthatunk ki gyerekünkben, megtaníthatjuk neki annak az alapjait is, hogy önmagáért és döntéseiért is felelős felnőtté váljon. Ennek a megalapozásában segít Áhli Mariann, coach.
A legtöbb szülő számára fontos, hogy gyermeke felelősségteljes, tisztesség-, és kötelességtudó felnőtté váljon, aki fel van készülve az élet kihívásaira és képes felelős döntéseket hozni. A felelősségtudat azonban nem alakul ki önmagától. Tudatosan, állandó odafigyelés mellett a gyerek felelősségvállalásának megalapozása a szülő feladata. „A gyerekek nem születnek felelősségérzettel, és a felelősségérzet nem alakul ki automatikusan később sem – gyakorlattal lehet elsajátítani.” – világít rá Mariann.
A felelősségre nevelés alapelvei
Bizonyára felmerült már a kérdés, hogy szülőként hogyan érdemes belevágni a felelősségvállalásra nevelésbe. Mariann szerint ennek az egyik kulcsa annak meghatározása, hogy mennyi szabadságot adunk a gyereknek és mennyi kötelességet várunk el tőlük. Az azonban mindig szem előtt tartandó, hogy mindezt a gyerekre hangolódva, képességeikhez mérten határozzuk meg.
A coach szerint nagyon fontos, hogy a gyerek egészen kicsi korától kapjon olyan feladatokat, amelyeket életkorának megfelelően képes elvégezni. Eleinte ez lehet akár a szemét kidobása, míg később a porszívózásban, főzésben való segédkezés is.Ezeket a feladatokat jó, ha beágyazzuk a napi rutinba, ezzel is tudatosítva a gyerekben, hogy ezek a feladatok a mindennapok szerves részei. A család tagjai pedig példamutatással segíthetnek a viselkedésminták rögzítésében. Jót tesz, ha a gyerek a szülőn, vagy akár testvérén is látja, hogy segít otthon, elvégzi a kötelességeit, vagy akár képes belátni, ha hibázott. Szülőként ezért fontos az önreflexió azzal kapcsolatban, hogy a példa, amit gyermekünknek mutatunk, megerősíti-e őt az önállóságra törekvésben, vagy sem.
Szintén kulcsfontosságú, hogy a gyereknek legyen lehetősége választásra és véleménynyilvánításra. Természetesen ez olyan kérdésekben releváns, amelyek nem a szülői felelősségkörbe tartoznak. Erre Mariann azt javasolja, hogy az egyszerűbb, hétköznapi döntésekben is állítsuk bátran választás elé a lurkót. Így például ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Mit kérsz reggelire?” vezessük rá önálló döntéshozatalra azzal, hogy azt kérdezzük: „Kakaót vagy tejet szeretnél inni reggelihez?”.
Mire figyeljünk szülőként?
Ugyan fontos, hogy gyerekünket önálló feladatvégzésre ösztönözzük, azonban eleinte minden feladatot közösen végezzünk el. Nem az a lényeg, hogy a gyerek hiba nélkül teljesítsen, hanem sokkal inkább az, hogy folyamatosan be legyen vonva a feladatokba. Idővel, ahogy egyre ügyesebbé válik a gyerek, úgy a teendőket is egyre jobban fogja tudni elvégezni. „Ha a gyerek valamit elvégez, de azt csakis úgy teheti meg, ahogyan azt mi, szülők meghatározzuk neki, akkor megfosztjuk őt a döntés szabadságától. Az állandó közbeavatkozás miatt pedig idővel leszokik arról, hogy önállóan kísérletezzen a számára új dolgokkal. Sőt, arról is le fog szokni, hogy segítsen. Így azt tanácsolom, hogy mutassuk meg neki és hagyjuk, hogy hibázzon!” – mondja Mariann.
Könnyen előfordulhat, hogy a gyerek nem mutat hajlandóságot arra, hogy segítsen otthon. Ilyen esetben érdemes több feladatot bízni rá, ugyanis a döntés lehetősége és az azáltal nyújtott hatalom érzése meggyőzheti.
„Kiemelten fontos a gyerekünknek pozitív megerősítést adni. Mindig próbáljunk konkrétak lenni, amikor megdicsérjük. Ahelyett, hogy azt mondanánk neki „ügyes voltál”, mondjuk inkább azt, hogy „nagyon ügyesen és figyelmesen pakoltál be a táskádba”. Azt is jó, ha hangsúlyozzuk, hogy azzal, amit tett, hogyan segített másoknak. Például ”Most, hogy szépen kiraktad mindenkinek a kanalát, mind leülhetünk az asztalhoz, és ehetünk is!” -ezzel segíthetjük magabiztosságának és önállóságának kialakulását is.”
Lényeges továbbá, hogy a gyerek megtanulja, hogy cselekedeteinek következményei vannak. Ha nem pakol be a táskába, nem végzi el feladatait, akkor saját magát hozza kedvezőtlen helyzetbe. Ha pedig elvégezzük a feladatait helyette, nem tudatosul benne, ha nem volt elég figyelmes annak elvégzésekor.
Ez a túlóvás csupán az egyik gátló tényező, amellyel a felelősségvállalásra nevelés folyamatát nehezíthetjük. Ezért érdemes odafigyelnünk, hogy az ehhez hasonló gátló tényezőket időben azonosítsuk és elkerüljük. Ugyanakkor igyekezni kell a másik végletet, a teljes kontrollt is elkerülni, mivel ezzel mind gyerekünk döntésképességére, mind önbizalmára negatív hatással lehetünk.
Végső soron pedig kulcsfontosságú a türelem. A zsúfolt időbeosztás ellenére is legyünk türelmesek, és adjuk meg a lehetőséget gyerekünknek, hogy segítségünkkel bátran és önállóan induljon el a felelősségvállalás útján.
