A karantén-oktatás során napi rutinná vált a gyerekek számára a laptop, tablet, okostelefon használata. De mit tegyen a szülő, ha a tanév és a karantén végével a virtuális térből a való életbe terelné a gyerekét? Kell-e szabályozniuk a szülőknek a gyerekek digitális fogyasztását?
Beköszöntött a nyári szünet, a diákok napjai a következő 2 és fél hónapban sokkal szabadabban telnek. Joggal merül fel a kérdés a szülőkben, hogy ez a szabadság az okoseszközök használatára is vonatkozik-e. Kell-e határt szabnia a szülőnek a gyerek virtuális jelenlétében, és ha igen, milyen eszközei lehetnek erre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Áhli Mariann coach-csal.
A témának számtalan aspektusa van, cikkünk célja nem a teljeskörű feldolgozás, sokkal inkább hasznos tippek, támpontok nyújtása a gyerekek digitális eszközhasználati szokásainak kialakításához.
Általánosságban elmondható, hogy a szülők túlnyomó többsége aggódik amiatt, hogy gyermekénél okoseszköz-függőség alakul ki, ami fokozottan igaz lehet az elmúlt időszak digitális oktatását követően, hiszen már a tanóra idejére sem kellett a diákoknak elszakadniuk a telefontól, tablettől, laptoptól. A szülők “normál” körülmények között rendszerint csak rövid időre engedélyezik gyermeküknek az okoseszközök használatát, és akkor is inkább felügyelet mellett. Ugyanakkor az az ellentmondás is megfigyelhető, hogy jellemzően többször, több időre kapnak hozzáférést a gyerekek, mint amennyit a szülők valójában ideálisnak tartanának.
A gyerek életkorának előrehaladtával egyre nehezebb szabályozni az okoseszköz-használatot. Már a 3 év alatti gyerekek egy része is, míg a 4-6 évesek nagyobb hányada használ legalább okostelefont; a 10 éven felüliek számára pedig a mindennapok szerves részét képezi a telefon, tablet, számítógép és számtalan más digitális kütyü. De hogyan is kerülnek ezek a gyerekek kezébe? Bizonyos korig kifejezetten a szülőn múlik, hogy mit enged gyermekének és mit nem. Az engedélyezés okai között szerepel általában, hogy a szülő szeretné már idejében megismertetni gyermekét a digitális technológiával, jelentős szerepe van a kortársaktól érkező nyomásnak is, de az is előfordul, hogy motivációs eszközként, jutalmul vagy program-alternatívaként szolgál 1-1 óra telefonozás, játék a számítógépen.
A HiperSuli Szülők a Neten c. podcast–jában dr. Tóth Dániel pszichológus és Koren Balázs, a HiperSuli szakmai vezetője több részben is tárgyalta, hogy mit tegyen a szülő, ha szeretne felzárkózni a digitális világban, tudni szeretné, hogy mit csinál a gyerek a telefonján, és hogy tényleg olyan ördögtől való dolog-e a videójáték.
De hogyan is alakul a digitális fogyasztás a nyári szünet alatt?
A szülők egy része éppen, hogy enyhít az év közbeni szabályokon, mások pedig szigorítással igyekeznek különböző programokra ösztönözni a gyerekeket. Erre is ad többek között ajánlásokat a HiperSuli frissen megjelent TudásPakk-ja, ami sorvezetőként szolgálhat a nyári időszakra szülőknek és tanároknak egyaránt. Vannak azonban általánosan megfogalmazható tanácsok is, amit minden szülőnek érdemes megfontolnia.
Keretek
Iskolától, nyári szünidőtől és kortól függetlenül is ajánlott a szülőnek bizonyos keretek közé szorítani gyermeke okoseszköz-használatát. Mire, mennyi ideig és milyen gyakorisággal használhatja a telefont vagy számítógépet. Érdemes kialakítani olyan „zónákat” a lakásban, ahol nem használható semmilyen kütyü, ahogy különböző alkalmakhoz is köthetjük a korlátozást. Ilyen telefon és laptop-mentes övezet lehet például a gyerekszoba, a közös családi ebéd, vacsora pedig az az alkalom, amikor mindenki távol marad az online világtól.
Érdemes a technika adta lehetőségekről is tájékozódni, amikor szülőként a keretek kialakításán és betartatásának módján gondolkodunk. Számos szülői felügyeletet biztosító alkalmazás létezik már, amik korlátozhatóvá teszik a gyerekek készülékén az internetforgalmat, bizonyos oldalakat és keresőszóra beírt találatokat is blokkolhatunk velük, ezzel biztosítva, hogy veszélyes vagy korának nem megfelelő oldalra tévedjen a gyerek. Mielőtt azonban a szülők belevágnának a blokkolásba, fontos, hogy a gyerekekkel is beszélgessenek a témáról, edukálják, felvilágosítsák őket az online tér helyes használatáról és árnyoldaláról.
Kommunikáció
A korlátozás és azok betartásának alapja a szülő-gyermek közötti kommunikáció és bizalom megléte. Fontos, hogy a gyerek ne csak tapasztalja, de értse is miért szabályozzák. A szülő feladata, hogy megértesse gyermekével, hogy az internet nem csak a szórakozás színtere, hanem számos veszélyforrást is rejt magában. Tisztázni kell, hogy a közösségi oldalakon milyen adatokat és tartalmakat lehet, és milyeneket semmi esetre sem szabad megosztani másokkal. Fel kell hívni a figyelmét arra is, hogy ha számára ismeretlen ember próbál a bizalmába férkőzni, azt minden esetben jelezze egy számára bizalmas felnőtt, lehetőleg a szülő felé. A nyílt kommunikáció, a gyerekben felmerülő kérdések megválaszolása kiemelkedően fontos tehát.
Minta
A szülői minta, akárcsak az élet más területein, itt is nagy hatással van a gyerekekre. Az önálló mértéktartásra legjobban úgy nevelhetőek, ha szülőként mi magunk is betartunk bizonyos szabályokat, és igyekszünk a gyerek előtt minél kevesebb időt a telefonnal és a számítógépnél tölteni, ezzel példát mutatva, hogy számtalan más módja is van az időtöltésnek. Fontos, hogy a szülők egységes nézetet valljanak a témában és konzekvensen képviseljék azt a gyermek előtt is.
Bármennyire is igyekeznek a szülők óvni a gyerekeket a külső behatásoktól és különböző módszerekkel távol tartani őket a veszélyektől, mégis a legjobb, amit tehetnek, hogy olyan őszinteségen, bizalmon és szereteten alapuló kapcsolatot alakítanak ki velük, amiben a szülői tanácsnak súlya van, és amiben a gyermek nem elnyomásként, hanem segítő, óvó szándékként éli és érti meg a korlátozásokat.
